2010. november 19., 11:342010. november 19., 11:34
Mondanom sem kell, minő kellemetlenség volt, amikor jó néhány nappal ezelőtt a személyimnek rejtélyes módon nyoma veszett. Úgy kezdődött, hogy legfontosabb unokatestvérem esküvőjéről hazafelé tartottam Magyarországról a „narancsos” buszon (ez itt a pozitív reklám helye). Át is keltünk a határon minden gond nélkül cirka éjjel 3-kor.
A személyit beraktam a kis irattartómba a határőrök távozása után (egy nem elhanyagolható pénzmennyiség mellé) az ingem zsebébe, hátrahajtottam az ülést, és egészen Kolozsvárig nyugodtan aludtam. Reggel leszállok a buszról, nyilván leellenőrzöm, hogy minden megvan. Irattartó és a pénz megvan, oké. Hazamentem, s olyan álmosság fogott el, hogy még aludtam négy órát. Felébredek dél körül és gondolom, kihasználom a bölcs előrelátással előre kivett szabadnapot egy séta erejéig.
És akkor beüt a mennykő. Az irattartó megvan, a pénz is megvan hiánytalanul... de a fránya „buletin” köddé vált! Természetesen felforgattam mindent. Órahosszat kerestem.
Hiába. Ellopták volna? Ennyire amatőr tolvajok azért nincsenek – véltem –, hogy otthagynak annyi pénzt, s csak az igazolványra fájjon a foguk. Lógó orral elmentem az utazási irodába, ahol riadóztattam, hátha mégis a buszon maradt. Kerestették is. Semmi. A következőkben még egyszer végigkutattam a szobámat, ismét nulla eredménnyel. Nincs mit tenni, barátocskám – mondtam magamnak –, új iratot kell csinálnod. A poros kisvárosban, nyilván. Utánanéztem, mi minden kell hozzá. Kisült, hogy a másik megyében, ahova tartozom, más iratok kellenek, mintha kolozsvári lettem volna.
Sehogy sem értettem pl., hogy miért kötelező felmutatnom a 14 évnél fiatalabb gyerekeim születési bizonyítványait (X. megyében nem volt hozzáfűzve, hogy, „după caz”), amikor egy ilyen sincs. Mire eljutottam a lakosság-nyilvántartási hivatalba, már nem volt programjuk. Jöhetek vissza jövő héten – sóhajtottam. Ámde mire hazaértem (öt percre lakunk a városka központjától), hát nem megtalálta édesanyám percek alatt, amit én órák hosszat kerestem! Egész végig velem volt, jól betolva az irattartó borítója és belső bélése közé. Mondom is, hogy „Mama, én mindig gondoltam, hogy a nők felsőbbrendűek a férfiaknál; de most már meg vagyok róla győződve!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok