2010. november 19., 11:342010. november 19., 11:34
Mondanom sem kell, minő kellemetlenség volt, amikor jó néhány nappal ezelőtt a személyimnek rejtélyes módon nyoma veszett. Úgy kezdődött, hogy legfontosabb unokatestvérem esküvőjéről hazafelé tartottam Magyarországról a „narancsos” buszon (ez itt a pozitív reklám helye). Át is keltünk a határon minden gond nélkül cirka éjjel 3-kor.
A személyit beraktam a kis irattartómba a határőrök távozása után (egy nem elhanyagolható pénzmennyiség mellé) az ingem zsebébe, hátrahajtottam az ülést, és egészen Kolozsvárig nyugodtan aludtam. Reggel leszállok a buszról, nyilván leellenőrzöm, hogy minden megvan. Irattartó és a pénz megvan, oké. Hazamentem, s olyan álmosság fogott el, hogy még aludtam négy órát. Felébredek dél körül és gondolom, kihasználom a bölcs előrelátással előre kivett szabadnapot egy séta erejéig.
És akkor beüt a mennykő. Az irattartó megvan, a pénz is megvan hiánytalanul... de a fránya „buletin” köddé vált! Természetesen felforgattam mindent. Órahosszat kerestem.
Hiába. Ellopták volna? Ennyire amatőr tolvajok azért nincsenek – véltem –, hogy otthagynak annyi pénzt, s csak az igazolványra fájjon a foguk. Lógó orral elmentem az utazási irodába, ahol riadóztattam, hátha mégis a buszon maradt. Kerestették is. Semmi. A következőkben még egyszer végigkutattam a szobámat, ismét nulla eredménnyel. Nincs mit tenni, barátocskám – mondtam magamnak –, új iratot kell csinálnod. A poros kisvárosban, nyilván. Utánanéztem, mi minden kell hozzá. Kisült, hogy a másik megyében, ahova tartozom, más iratok kellenek, mintha kolozsvári lettem volna.
Sehogy sem értettem pl., hogy miért kötelező felmutatnom a 14 évnél fiatalabb gyerekeim születési bizonyítványait (X. megyében nem volt hozzáfűzve, hogy, „după caz”), amikor egy ilyen sincs. Mire eljutottam a lakosság-nyilvántartási hivatalba, már nem volt programjuk. Jöhetek vissza jövő héten – sóhajtottam. Ámde mire hazaértem (öt percre lakunk a városka központjától), hát nem megtalálta édesanyám percek alatt, amit én órák hosszat kerestem! Egész végig velem volt, jól betolva az irattartó borítója és belső bélése közé. Mondom is, hogy „Mama, én mindig gondoltam, hogy a nők felsőbbrendűek a férfiaknál; de most már meg vagyok róla győződve!”
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.