2010. szeptember 30., 10:262010. szeptember 30., 10:26
A válságos időket élők sajnos hajlamosak minden olyan segítőnek tűnő jobba belekapaszkodni, amely talpra állással kecsegtet, és ezt a spekulánsok remek érzékkel ki is használják. A politikai színtéren ilyenkor szoktak megerősödni a szélsőséges elveket valló alakulatok, illetve manapság olyan viccpártok kerülnek előtérbe, amelyek a gúny erejéből táplálkozva gömbölyödnek politikai erővé.
Reykjavíknak jelenleg egy komikus, Jón Gnarr a polgármestere, akinek protestpártja, a Legjobb Párt – minden bizonnyal a fjordokon telepítendő pálmafákról tett ígéretének köszönhetően – megnyerte az idei helyhatósági választásokat.
Az izlandi példa is mutatja, a kiábrándultság és elkeseredettség régóta nem tapasztalt politikai átrendeződést eredményezhet. Ez könnyen a háryjánosok malmára hajthatja a vizet, ám van ellenpélda is. Magyarországon annak köszönhetően alakult kétharmados többséggel bíró kormány, hogy egyesek a történelem jóval nagyobb viharait is túlélő, mindenkori értékekre alapozva nyújtottak jövőképet a válság sújtotta embernek – nem a vicc, és nem is az utálat kétségkívül hatásos fegyverével élve.
Most Erdélyben Emil Aluaş és társai abban a tudatban merészkednek a romániai közvélemény színe elé, hogy kezdeményezésüket egyesek majd rossz viccnek tartják, mások pedig felháborodva, mélyről felszakadó utálattal fogadják. Aluaşék az erdélyiség összetartó erejében bízva keresnének helyet a politikai porondon, kiállva minden olyan érték mellett, amely nem román, nem magyar vagy szász: egyszóval erdélyi. A mozgalom korábbi élharcosa, Sabin Gherman próbálkozása óta tudjuk, hogy a fejekbe sulykolt elméletek jól körbebástyázottak. Ám talán még sohasem volt ilyen könnyen megmagyarázható a kiábrándult és elkeseredett nyolcmillió erdélyinek, hogy végre vegye kezébe a sorsát, és a válságból kivezető utat saját erejében bízva keresse, nem pedig a Kárpátokon túli szomszédokat buzgón, vakon követve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok