2010. szeptember 30., 10:262010. szeptember 30., 10:26
A válságos időket élők sajnos hajlamosak minden olyan segítőnek tűnő jobba belekapaszkodni, amely talpra állással kecsegtet, és ezt a spekulánsok remek érzékkel ki is használják. A politikai színtéren ilyenkor szoktak megerősödni a szélsőséges elveket valló alakulatok, illetve manapság olyan viccpártok kerülnek előtérbe, amelyek a gúny erejéből táplálkozva gömbölyödnek politikai erővé.
Reykjavíknak jelenleg egy komikus, Jón Gnarr a polgármestere, akinek protestpártja, a Legjobb Párt – minden bizonnyal a fjordokon telepítendő pálmafákról tett ígéretének köszönhetően – megnyerte az idei helyhatósági választásokat.
Az izlandi példa is mutatja, a kiábrándultság és elkeseredettség régóta nem tapasztalt politikai átrendeződést eredményezhet. Ez könnyen a háryjánosok malmára hajthatja a vizet, ám van ellenpélda is. Magyarországon annak köszönhetően alakult kétharmados többséggel bíró kormány, hogy egyesek a történelem jóval nagyobb viharait is túlélő, mindenkori értékekre alapozva nyújtottak jövőképet a válság sújtotta embernek – nem a vicc, és nem is az utálat kétségkívül hatásos fegyverével élve.
Most Erdélyben Emil Aluaş és társai abban a tudatban merészkednek a romániai közvélemény színe elé, hogy kezdeményezésüket egyesek majd rossz viccnek tartják, mások pedig felháborodva, mélyről felszakadó utálattal fogadják. Aluaşék az erdélyiség összetartó erejében bízva keresnének helyet a politikai porondon, kiállva minden olyan érték mellett, amely nem román, nem magyar vagy szász: egyszóval erdélyi. A mozgalom korábbi élharcosa, Sabin Gherman próbálkozása óta tudjuk, hogy a fejekbe sulykolt elméletek jól körbebástyázottak. Ám talán még sohasem volt ilyen könnyen megmagyarázható a kiábrándult és elkeseredett nyolcmillió erdélyinek, hogy végre vegye kezébe a sorsát, és a válságból kivezető utat saját erejében bízva keresse, nem pedig a Kárpátokon túli szomszédokat buzgón, vakon követve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok