2009. július 03., 12:092009. július 03., 12:09
Mondjuk, ezt akár ki is lehetne aknázni: Törcsváron is az jelenti a fő turisztikai vonzerőt, hogy a legendárium szerint az ottani kastélyban lakott Drakula. Ki kéne jelölni egy várat – mondjuk, a siklósit –, és világgá kéne kürtölni, hogy Jacko tényleg itt szállt meg. Persze minden tiszteletünk a Tenkes kapitányáé, de ebben a helyzetben nem ellenfél: a kurucokra meg a labancokra már a fene se kíváncsi, az viszont garantált, hogy még a vár húsz kilométeres körzetében is fellendülne a gazdaság az oda zarándokló Jackson-rajongók miatt.
Hanem vissza Moszkvához.
A nemzetközi blődliversenyben a pálmát minden bizonnyal az az orosz filmproducer viszi el, aki szerint Jackót az orosz fővárosba kéne vinni, hogy ott a Lenin-mauzóleumban helyezzék örök nyugalomra. A jelenlegi bérlőt pedig természetesen elvitetné onnan – mondjuk, ez amúgy sem lenne rossz ötlet, Vlagyimir Iljics, valamint az eszméi amúgy is kimentek már a divatból, így ildomos lenne már eltemetni.
Hiszen mégiscsak ciki, hogy a világtörténelem egyik legvéresebb diktatúráját összegründoló alakot még mindig úgy mutogatják egy üvegtárlóban, mint jobb helyeken a Fabergé-tojásokat. Akkor már tényleg inkább Jackót vigyék a helyére, csak persze ezzel egy időben örökre le kell mondani arról, hogy valaha is a Vörös térre látogassunk, hiszen oda a rajongók tömegei miatt úgysem juthatunk be. És természetesen nagyon komoly biztonsági intézkedéseket kell majd foganatosítani, hiszen fennáll a veszélye, hogy a fanatikusabb rajongók megpróbálják ellopni bálványuk testét. Vagy legalább egy darabot belőle, mint Kádár Jánosból.
Persze amúgy nem valószínű, hogy sikerül tető alá hozni a dolgot, de ez végül is nem is számít. Hiszen tökmindegy, hogy hol nyugszik majd: neverlandi birtokán, Moszkvában vagy akár a siklósi vár udvarán – az őt övező kultusz miatt békében úgy sem fog soha.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok