2010. június 08., 10:292010. június 08., 10:29
Illetve a blogger szerint létezik még egy másik változata az elvek szerint élő embernek, ez pedig a lázadó, vagy művészlélektípus, aki szereti a gerinces ember látszatát kelteni, és „bőszen hangoztatja, hogy ő egyéniség, aki nem hajlandó beleolvadni a szürke tömegbe”. Természetesen, mindkét típusnak részletes külső és belső jellemzését is megadja, mégis olvasva az igencsak alapos dolgozatot, hiányérzetem támadt. Ugyanis hiányoltam a felsorolásból a harmadik kategóriát, amelyik passzol az EAEV meghatározásának, mégis más.
Ez pedig nem más, mint az az embertípus, akit mi, itt Székelyföldön egyszerűen csak kekecnek nevezünk. Nos, a kekec mindaddig hasonlít az EAEV-hez, míg kissé alaposabban meg nem ismerjük, ugyanis – ha ez megtörténik – látni fogjuk, hogy lényegében nincsenek is elvei. Pontosabban első, második, harmadik..., stb. tizedik találkozásig úgy tűnik, mintha az EAEV simánfaksznis változata lenne, viszont a lényeges különbség: nemhogy elvei lennének, neki mindössze egyetlen elve van, ellentmondani mindig, minden körülmények közepette mindenkinek. Azt is mondhatnám, hogy lényegében egyetlen önálló gondolata/véleménye sincs, pusztán beleakaszkodik mindenki más gondolatába/véleményébe és annak ellentmondva, magyarán, „kekeckedik”.
Rendszerint nagyon halkan, tagoltan és hangsúlytalanul beszél. Nem is beszél, inkább monoton hangon motyog. Általában jól ismeri a törvényeket, különféle társadalmi és illemszabályokat, és ezekre szokott hivatkozni miközben ellentmond. Lehet szó bármilyen abszolút mindenkit érintő jóról, ő megtalálja azt az egyetlen személyt vagy kisszámú csoportot, akiknek esetleg nem felel meg és ennek jelentőségét aztán maximálisra duzzasztva kontrázik. Csupán akkor torpan meg – de ezt is csak rövid időre – amikor valaki egyetért vele. Azonban ez sem tart sokáig, ugyanis a „leleményes kekec”, ha már mindenki egyetért vele, akkor legtöbb öt perc leforgása alatt ellentmond önmagának. Elvégre ettől kekec...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok