2009. szeptember 11., 12:172009. szeptember 11., 12:17
Az, hogy több mint egy évszázad elteltével gyakorlatilag semmi sem változott az erdélyi kisebbségi kérdésben – attól eltekintve persze, hogy most a magyarok követelik az őket megillető jogokat a román hatalomól, és nem fordítva – azt jelzi, a mindenkori román vezetés olyan, mint baloldali bírálóik szerint a Bourbonok: semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Nem tanult abból, hogy a kisebbségek elnyomása olyan törekvéseket szül, amelyek – amennyiben folyamatos elutasítással találják szemben magukat – egyre radikálisabbá válnak, és egy idő után már nem hajlandóak kompromisszumra.
Nem felejtette el viszont – sőt továbbfejlesztette – azokat a gyakorlatokat, amelyeket az akkori Magyar Királyság a kisebbségek beolvasztása érdekében alkalmazott. Ebben a helyzetben valóban nincs más választás, mint a külső fórumokhoz való fordulás. 1892-ben a román memorandisták I. Ferenc József császárban és királyban látták azt az instanciát, amely orvosolhatja gondjaikat, az erdélyi magyarok számára most ez a fórum az Európai Unió, illetve a többi nemzetközi szervezet.
Persze nem kizárt, hogy az EU – ahogy annak idején a királyi udvar tette – egyszerűen visszautalja Bukarestnek az emlékiratot, hiszen a szlovák–magyar viszony elmérgesedése sem látszik különösebben zavarni a brüsszeli köröket. Mégis, ez az első lépés abba az irányba, hogy a székelyföldi magyarság – választott képviselőin keresztül – egyhangúlag kifejezze a világ előtt az önrendelkezés, a Székelyföld autonómiája iránti igényét.
Éppen ezért nem szabad megengedni, hogy az erdélyi magyar politikai élet bármely szereplője kizárólag kampánycélokra használja fel a memorandumot, és a követelések mellett saját vélt vagy valós érdemeit is sorolni kezdje. A memorandum mindanyiunké, ezért minden önkormányzati tisztségviselőnek el kell látnia kézjegyével, pártállástól függetlenül. Így talán még kiköszörülhető a csorba, amelyet az autonómiakövetelések hitelessége annak nyomán szenvedett, hogy a szembenálló felek presztízsokok miatt két rivális nagygyűlésen kérték az önrendelkezést.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok