2009. június 12., 11:302009. június 12., 11:30
A jó pásztor ő, aki semmiben sem szűkölködik – legalábbis, ami az anyagi javakat illeti, a szellemiekről meg nem érdemes beszélni, mert nem azért küldték őt ki oda a rajongói –, és aki egészen új dimenziókba helyezheti az Európai Uniót, ha végre szabadon ingázhat magánrepülőjével Bukarest, Brüsszel és Strasbourg között. Érthetetlen kicsinyesség a bíróság részéről, hogy meg akarta tagadni ettől a jó embertől, hogy a birkakarámok langy akolmelege után most az uniós parlament üvegpalotájában is melegedhessen egy kicsit. A 22-es csapdáját idéző indoklás – ahhoz, hogy feloldják az ország elhagyására önbíráskodás vádja miatt kirótt tilalmat, bizonyítania kéne, hogy EP-képviselő, ám ahhoz, hogy bizonyítsa, ki kéne őt engedni Brüsszelbe – igencsak átlátszó ürügy arra, hogy visszanyessék ennek a többre hivatott, nagy formátumú politikusnak a gyapját. Vagyis elnézést, a szárnyait. Mert neki ott a helye, sőt sokkal többre hivatott annál, mint hogy ott üldögéljen napokig az ülésteremben, és alkalmanként egy percben maximalizált beszédeket tartson. (Ez mintegy tizenöt szóból álló szókincsét tekintve amúgy is kontraproduktív lenne). Magasabb hivatalba kell őt küldeni, ahol alkalma nyílik megcsillogtatni meggyőző erejét és rábeszélőkészségét. Mondjuk lehetne az Unió külügyi biztosa – garantált, hogy egyetlen partner sem lenne képes ellenállni neki. Gondoljunk csak bele: egy magas rangú kínai állami vezetővel kell tárgyalnia az EU és az ázsiai nagyhatalom gazdasági kapcsolatainak szorosabbra vonásáról, különös tekintettel a műszálas alsónadrágok importjának növelésére. Jó Gigink első körben meghívja majd a kínai politikust bukaresti villájába, ahol whiskys-kaviáros-manelés-hastáncosnős vacsora keretében közösen megtekintik a Steaua aktuális mérkőzésének tévéközvetítését, majd utána reggelig tartó orgia keretében folyik tovább a meggyőzés. Ha meg nem sikerül, akkor ott a másik módszer, amiben szintén profi. Ha a kínai vendég sokáig kéreti magát, néhány testőrével leviteti az alagsorba, ahol a verőlegények rábeszélőképességére bízza az ügyet. Garantált, hogy reggelre Mandzsúriát, Kantont és Hongkongot is sikerül majd az Európai Unióhoz csatolni, persze csakis Románián keresztül. Szóval el a kezekkel Gigitől, a hódítótól!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.