2010. március 12., 10:422010. március 12., 10:42
A mogorva kopasz ember úgy porolta azt a szőnyeget, mitha egész életében szőnyeget porolt volna, pedig csak ritkán szokta ezt csinálni, akkor is mindig kora reggel, hogy felébreszszen. Mire felébresztett, vége is volt a szőnyegporolásnak. Nagy, sípoló csönd maradt a szőnyeg helyén, a garázssor melletti vasállványra terítve, meg a nagy, tiszta szőnyegével a hóna alatt masírozó kis, poros ember lábnyomaiban. Mint egy szünetjel. Aztán mozdul a kéz, mozdul a fej, mozdul a láb és a hát, felkelek, felöltözök, ablakomon beengedem a márciusi hó hidegét. Meglátom magam az asztalon alvó monitor vak üvegében. Felébresztem. Megnézem benne az új e-maileket, az új híreket, az új világot. Mintha minden reggel...
Álom egy fabódéban, nézek, csodát látok. A buszmegálló kis jegyáruskalickájában elaludt a néni. Pár pillanat tanácstalanság. Nézem az elnyúlt arcot: olyan, mint egy nagy, vasállványra terített szőnyeg. A szemhély alatt pattognak a szemgolyók: REM-fázis. Álmodik tehát a néni, én meg állok a kezemben a pénzzel, amiért cserébe jegyet kaphatnék. A háttérben most autóbusz gördül be, tudom, hogy értem jött, kinyitja az ajtóit, beengedi a márciusi hó hidegét. Elteszem a pénzem, és felszállok. Nincs jogom itt lenni, nem váltottam jegyet a jegypénztáros nő álma miatt: kegyes bűnöző lettem, egy felemás alak. Az emberek úgy zizegnek a buszon, mintha papírból lenne mind, mintha mindegyiket láttam volna már, ismerősek az arcok, a kezek, a görnyedt hátak, mintha egész életükben itt lettek volna a buszon: statiszták az utazásomhoz egyik városnegyedtől a másikig. Figyelem, hogy van-e köztük jegyellenőr, kitalálom az életüket. Az egyik görbebotra támaszkodó néni táncosnő volt. Esténként lassú tánclépéseket próbálgat reumás lábával. Egy másikról azt találom ki, hogy titokban megőrült, de senkinek sem meri elmondani, hogy a képzeletében az unokája az anyja, ő pedig egy ráncos-öregen született bébi, aki szobájában nagy gumipelenkákat erőltet magára. Az úr ott a nagy fényes karórával egy halott. Két éve megállt az órája, és azóta a szíve sem ver, de erről nem tud, csak várja, hogy elteljen végre az a perc, ami két éve kezdődött. Annak a fiatal lánynak röntgenszeme van. Csak csontvázakat lát, és így nem tudja megkülönböztetni a halottakat és az élőket. Ezeket gondolom róluk, hogy ne legyenek olyan végtelenül unalmasak. Hogy olyanok legyenek, mintha egy jegypénztáros nő álmodná őket. Mert mit álmodhat egy jegypénztáros nő a fabódéjában? Görbebotra támaszkodó táncosnőt, ráncos-öreg bébit, két éve halott embert, csontvázakat látó lányt. Gondolom, csupa ilyeneket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok