2010. március 12., 10:422010. március 12., 10:42
A mogorva kopasz ember úgy porolta azt a szőnyeget, mitha egész életében szőnyeget porolt volna, pedig csak ritkán szokta ezt csinálni, akkor is mindig kora reggel, hogy felébreszszen. Mire felébresztett, vége is volt a szőnyegporolásnak. Nagy, sípoló csönd maradt a szőnyeg helyén, a garázssor melletti vasállványra terítve, meg a nagy, tiszta szőnyegével a hóna alatt masírozó kis, poros ember lábnyomaiban. Mint egy szünetjel. Aztán mozdul a kéz, mozdul a fej, mozdul a láb és a hát, felkelek, felöltözök, ablakomon beengedem a márciusi hó hidegét. Meglátom magam az asztalon alvó monitor vak üvegében. Felébresztem. Megnézem benne az új e-maileket, az új híreket, az új világot. Mintha minden reggel...
Álom egy fabódéban, nézek, csodát látok. A buszmegálló kis jegyáruskalickájában elaludt a néni. Pár pillanat tanácstalanság. Nézem az elnyúlt arcot: olyan, mint egy nagy, vasállványra terített szőnyeg. A szemhély alatt pattognak a szemgolyók: REM-fázis. Álmodik tehát a néni, én meg állok a kezemben a pénzzel, amiért cserébe jegyet kaphatnék. A háttérben most autóbusz gördül be, tudom, hogy értem jött, kinyitja az ajtóit, beengedi a márciusi hó hidegét. Elteszem a pénzem, és felszállok. Nincs jogom itt lenni, nem váltottam jegyet a jegypénztáros nő álma miatt: kegyes bűnöző lettem, egy felemás alak. Az emberek úgy zizegnek a buszon, mintha papírból lenne mind, mintha mindegyiket láttam volna már, ismerősek az arcok, a kezek, a görnyedt hátak, mintha egész életükben itt lettek volna a buszon: statiszták az utazásomhoz egyik városnegyedtől a másikig. Figyelem, hogy van-e köztük jegyellenőr, kitalálom az életüket. Az egyik görbebotra támaszkodó néni táncosnő volt. Esténként lassú tánclépéseket próbálgat reumás lábával. Egy másikról azt találom ki, hogy titokban megőrült, de senkinek sem meri elmondani, hogy a képzeletében az unokája az anyja, ő pedig egy ráncos-öregen született bébi, aki szobájában nagy gumipelenkákat erőltet magára. Az úr ott a nagy fényes karórával egy halott. Két éve megállt az órája, és azóta a szíve sem ver, de erről nem tud, csak várja, hogy elteljen végre az a perc, ami két éve kezdődött. Annak a fiatal lánynak röntgenszeme van. Csak csontvázakat lát, és így nem tudja megkülönböztetni a halottakat és az élőket. Ezeket gondolom róluk, hogy ne legyenek olyan végtelenül unalmasak. Hogy olyanok legyenek, mintha egy jegypénztáros nő álmodná őket. Mert mit álmodhat egy jegypénztáros nő a fabódéjában? Görbebotra támaszkodó táncosnőt, ráncos-öreg bébit, két éve halott embert, csontvázakat látó lányt. Gondolom, csupa ilyeneket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok