2009. október 06., 10:322009. október 06., 10:32
A szövetség ugyanis könnyen a megvetett utolsó csatlós szerepében találhatta volna magát, amennyiben elvállalta volna az általa korábban sokat ostorozott Demokrata-Liberális Párt, azon keresztül pedig Traian Băsescu államfő támogatását. A döntés megértéséhez érdemes végiggondolni, mit nyert volna az RMDSZ, ha enged a PDL csábításának, és elfogadja a 2000 és 2004 között a PSD-vel egyszer már eljátszott „kint is vagyok, bent is vagyok” helyzetet.
A PDL máris megtette az első gesztusokat, hiszen a PSD kormányból való múlt heti távozását követően két leváltott szociáldemokrata alprefektus helyére is magyar tisztviselőt ültetett. Ennek fényében bizonyos, hogy ha a szövetség kimondja a boldogító igent, még jó néhány alprefektusi tisztség kinézett volna, emellett számos, a kormány alárendeltségébe tartozó megyei közintézmény vezetői posztját is megkapja. Egyértelmű ugyanakkor, hogy amit a vámon nyert volna, ugyanúgy elveszíti a réven.
Hiszen igaz, hogy egyes intézmények vezetésében részlegesen helyreállt volna az etnikai egyensúly, ugyanakkor az RMDSZ-nek vállalnia kellett volna annak az ódiumát, hogy azt a kormányt támogatja, amely képtelen megbirkózni a válsággal, és amely mögött az a Traian Băsescu áll, aki immár leplezetlenül akarja maga alá gyűrni a legfőbb állami szerveket: a kormányt már zsebre vágta, a legfőbb ügyész is mellette áll, és az egykamarás parlament bevezetésének ötletével a törvényhozás bedarálására irányuló manővert is elindította.
Arról nem is beszélve, mennyire álságosak azok az érvek, amelyek szerint az RMDSZ-nek a közös néppárti tagság miatt kellene támogatnia a PDL-t, hiszen a PDL már az EP-ben is többször keresztbe tett a magyaroknak: először Tőkés László frakciótagságának, majd a kisebbségi magyar frakció ötletének megtorpedózásával. Az indítvány következményei persze bizonytalanok, hisz ha bukik is a kormány, Băsescu kétszer is jelölhet új kormányfőt, aki vélhetően ismét PDL-s lenne. Most azonban az a fontos, hogy az RMDSZ nemtelen, kétes értékű alkuk helyett felelős ellenzékként mindent megtegyen a felelőtlen kormány eltávolításáért.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.