2009. augusztus 06., 10:462009. augusztus 06., 10:46
Ha valaki már nem emlékezne rá, segítünk: Markó Béla nyilatkozta mindezt 2008 decemberében, miután a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke kerekperec leszögezte, csak akkor lépnek koalícióra az Emil Boc vezette demokrata-liberálisokkal, ha az RMDSZ nem lesz tagja a kabinetnek. Markó annak idején hangulatkeltő, magyarellenes alapállásnak nevezte Geoană gesztusát, majd később, a Boc-kormány parlamenti „felszentelésekor” leszögezte: a szövetség nem támogathat olyan kormányt, amelynek egyik tagja elutasítja a magyarok képviselőit. Sőt elmondta azt is: az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy bizonyos államtitkári tisztségek révén másodrangú legyen a kormányban. Nos, a történtek után bő hét hónappal az RMDSZ a hátsó ajtón somfordált be a román hatalomba, mégpedig úgy, hogy az ajtót az akkoriban magyarellenesnek beállított PSD tárta ki előtte. A politikai vásár a következőképpen fest: Gáti Istvánt, Szatmár megye volt alprefektusát kinevezték belügyminisztériumi igazgatónak, három, korábban menesztett erdélyi magyar tanfelügyelőt visszahelyeztek a tisztségébe, ennek fejében pedig az RMDSZ a Szatmár megyei képviselőtestületben hozzásegítette a PSD-t egy alelnöki tisztséghez. De nem ám akárhogyan és akárkit: a paktum kedvéért Csehi Árpád tanácselnök megszakította mézesheteit, és személyesen vezényelte le az eddigi liberális alelnök leváltását, valamint a szatmári üzleti életben és a futballvilágban igencsak kétes hírnévre szert tett Mircea Govor alelnökké választását. Ezáltal az RMDSZ minimum kétszeresen kényes helyzetbe hozta magát. Először is nem kiálthat többé etnikai tisztogatást, ha a jövőben – a szatmárihoz hasonló politikai alkuk mentén – a román többség leváltja valamelyik tisztségviselőjét (ne adj isten Csehi apósát, a Szilágy megyei önkormányzat alelnökét). Másodsorban az Európai Néppárt, de főleg saját választói számára kell bár egy épkézláb magyarázatot találnia arra, a romániai államfőválasztás közeledtével miért éppen a magyarellenesnek feltüntetett Mircea Geoanával kacérkodva igyekszik teljes mellszélességgel vissza a hatalomba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok