2009. augusztus 06., 10:462009. augusztus 06., 10:46
Ha valaki már nem emlékezne rá, segítünk: Markó Béla nyilatkozta mindezt 2008 decemberében, miután a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke kerekperec leszögezte, csak akkor lépnek koalícióra az Emil Boc vezette demokrata-liberálisokkal, ha az RMDSZ nem lesz tagja a kabinetnek. Markó annak idején hangulatkeltő, magyarellenes alapállásnak nevezte Geoană gesztusát, majd később, a Boc-kormány parlamenti „felszentelésekor” leszögezte: a szövetség nem támogathat olyan kormányt, amelynek egyik tagja elutasítja a magyarok képviselőit. Sőt elmondta azt is: az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy bizonyos államtitkári tisztségek révén másodrangú legyen a kormányban. Nos, a történtek után bő hét hónappal az RMDSZ a hátsó ajtón somfordált be a román hatalomba, mégpedig úgy, hogy az ajtót az akkoriban magyarellenesnek beállított PSD tárta ki előtte. A politikai vásár a következőképpen fest: Gáti Istvánt, Szatmár megye volt alprefektusát kinevezték belügyminisztériumi igazgatónak, három, korábban menesztett erdélyi magyar tanfelügyelőt visszahelyeztek a tisztségébe, ennek fejében pedig az RMDSZ a Szatmár megyei képviselőtestületben hozzásegítette a PSD-t egy alelnöki tisztséghez. De nem ám akárhogyan és akárkit: a paktum kedvéért Csehi Árpád tanácselnök megszakította mézesheteit, és személyesen vezényelte le az eddigi liberális alelnök leváltását, valamint a szatmári üzleti életben és a futballvilágban igencsak kétes hírnévre szert tett Mircea Govor alelnökké választását. Ezáltal az RMDSZ minimum kétszeresen kényes helyzetbe hozta magát. Először is nem kiálthat többé etnikai tisztogatást, ha a jövőben – a szatmárihoz hasonló politikai alkuk mentén – a román többség leváltja valamelyik tisztségviselőjét (ne adj isten Csehi apósát, a Szilágy megyei önkormányzat alelnökét). Másodsorban az Európai Néppárt, de főleg saját választói számára kell bár egy épkézláb magyarázatot találnia arra, a romániai államfőválasztás közeledtével miért éppen a magyarellenesnek feltüntetett Mircea Geoanával kacérkodva igyekszik teljes mellszélességgel vissza a hatalomba.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.