2010. szeptember 27., 10:412010. szeptember 27., 10:41
Erre a görög értőn bólogat, s azt mondja, ja, másfél millió kisebbség, s ennek fele tömbben, hát akkor biztos autonóm tartományban élek. Küzdünk érte, hazudom szemrebbenés nélkül, mint ahogy azt is szemérmetlenül eltúlzom, hogy minálunk hat hónapig tart a tél, és mínusz húsz fokban didergünk.
A görög adószedő ezután nevetve és kétkedve ingatja a fejét, amikor mondom, hogy látogasson meg, ha felénk jár. Majd ő is megnyílik, s elmondja, nem értik a görögöket, akik a válság miatt kárhoztatják őket, szemükre vetik pazarlásukat, az azóta megvont tizennegyedik fizetést és nyugdíjt. A görögöknek ennyi kell, szögezi le, majd ujjain számolja, hogy mi nélkül nem tud megélni egy görög: saját ház, tengerparti ház, autó és kishajó.
Mert a görög, ha már nem bírja például az adószedést, nekivág a tengernek, horgászik, elmélkedik, majd kiköt a hatezer sziget valamelyikén, parázson megsüti a kifogott zsákmányt s melléje a pitát, kaktuszfügét szakít desszertnek, s megissza a saját borát. S ezen nem volt mit vitatni, mert ha valaki tud élni, azzal az ember nem száll vitába, csak csodálja, s irigyli is persze, de ezért nem a másik a hibás. A görög adószedőt csak a román orvosnő tudta kizökkenteni nyugalmából, akinek gálánsan udvarolt, és aki cserébe jól kioktatta. Bukarest, Kárpátok, Fekete-tenger, csillogtatta a görög adószedő tudását. Bizony-bizony, bólogatott az orvosnő, onnan jöttek a görögök.
Az adószedő gyanútlanul nyugtázza, a hajózó, a kalmár görögök sokfelé eljutottak, és közülük sokan hazatértek, miután terjesztették a több ezer éves kultúrát. Nem, nem tiltakozik a román asszonyság, all of you, mondja nyomatékosan, minden görög onnan származik, csak akkor még trákoknak hívtak benneteket, és Romániában éltetek, majd átkeltetek a Dunán és letelepedtetek a Balkán-félszigetre. A görög alig érzékelhetően jött ki a sodrából, majd háromezer éves dokumentált történelme fölényével, háta mögött a demokrácia, a nyugati filozófia, a dráma, a politikatudomány, a matematika bölcsőjével, csak hümmögött, s végül úgy döntött, nem vitázik, inkább az újabb hódításra koncentrál.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.