2010. április 20., 09:422010. április 20., 09:42
Például abban, hogy mindkét ország(rész) egyformán hányatott sorsot élt meg a történelem évszázadai során, és jutott idegen uralom alá. És azt is lehetetlen észre nem venni, hogy mind a tibeti nép, mind az erdélyi magyar nemzetrész önrendelkezési törekvése, szabadságvágya a visszautasítás merev falába ütközik.
Legfeljebb annyi az eltérés, hogy míg a kommunista Kína tűzzel-vassal, addig a demokratikus Románia – két évtizeddel a kínainál nem kevésbé brutális és magyar kultúránkban rettenetes pusztítást okozó román nacionál-kommunizmus bukása (?) után – szelídebb eszközökkel követi a homogenizációt és a nemzetállami eszméket. Amelybe – a gyakorlat mutatja – nem fér bele például az anyanyelv korlátlan használata, az állami finanszírozású önálló magyar egyetem, a multikulturálisnak mondott Kolozsváron – és sok más településen – a magyar helységnévtábla.
És egyebek. Amelyekre a tibeti nép vallási és politikai vezetőjének erdélyi látogatása ráirányíthatja akár a nemzetközi sajtó figyelmét. Lám, a dalai láma bejelentett látogatásának híre már meg is hozta első gyümölcsét: a román sajtóban ismertté válik az angol–tibeti szótárával Tibet egyedülálló kultúrájának a nyugati világ felé utat nyitó földink, a háromszéki Csomakőrösön született és Dardzsilingben nyugvó Kőrösi Csoma Sándor neve.
De a dalai láma tervezett látogatásának legfőbb hozadéka mégis az lenne, ha megfogadnánk a 2006 októberében hozzánk, magyarokhoz intézett szavait. Őszentsége ugyanis arra biztatott bennünket, hogy „akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk. Egy tibeti mondás úgy tartja, kilenc kudarc kilenc próbálkozást jelent. (…) Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak. Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. (…) Ez az én tanácsom.” Megszívlelendő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok