2010. április 20., 09:422010. április 20., 09:42
Például abban, hogy mindkét ország(rész) egyformán hányatott sorsot élt meg a történelem évszázadai során, és jutott idegen uralom alá. És azt is lehetetlen észre nem venni, hogy mind a tibeti nép, mind az erdélyi magyar nemzetrész önrendelkezési törekvése, szabadságvágya a visszautasítás merev falába ütközik.
Legfeljebb annyi az eltérés, hogy míg a kommunista Kína tűzzel-vassal, addig a demokratikus Románia – két évtizeddel a kínainál nem kevésbé brutális és magyar kultúránkban rettenetes pusztítást okozó román nacionál-kommunizmus bukása (?) után – szelídebb eszközökkel követi a homogenizációt és a nemzetállami eszméket. Amelybe – a gyakorlat mutatja – nem fér bele például az anyanyelv korlátlan használata, az állami finanszírozású önálló magyar egyetem, a multikulturálisnak mondott Kolozsváron – és sok más településen – a magyar helységnévtábla.
És egyebek. Amelyekre a tibeti nép vallási és politikai vezetőjének erdélyi látogatása ráirányíthatja akár a nemzetközi sajtó figyelmét. Lám, a dalai láma bejelentett látogatásának híre már meg is hozta első gyümölcsét: a román sajtóban ismertté válik az angol–tibeti szótárával Tibet egyedülálló kultúrájának a nyugati világ felé utat nyitó földink, a háromszéki Csomakőrösön született és Dardzsilingben nyugvó Kőrösi Csoma Sándor neve.
De a dalai láma tervezett látogatásának legfőbb hozadéka mégis az lenne, ha megfogadnánk a 2006 októberében hozzánk, magyarokhoz intézett szavait. Őszentsége ugyanis arra biztatott bennünket, hogy „akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk. Egy tibeti mondás úgy tartja, kilenc kudarc kilenc próbálkozást jelent. (…) Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak. Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. (…) Ez az én tanácsom.” Megszívlelendő.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.