2010. július 14., 10:452010. július 14., 10:45
A történet így kezdődik: Yossarian kimegy a Grigorescu negyed végén található buszállomásra. Sokszor már a beforduló busz elmegy az orra előtt, de legalább nem ezen kell meghalni zsúfolódni, hanem a következőn.
Tudniillik a 30-as fő csapdája a zsúfoltság. Bármennyire gyakran járna és bármekkorára is növekedett a buszok befogadóképessége a kiszuperált régi párizsi zöld színű buszocskáktól a mostani forgós járművekig, kisebbfajta tömeg verődik össze pár perc alatt. A felszállók között megfigyelhetjük a katonákat a többi utast ágyútölteléknek, bocsánat levegőnek tekintő szűk látókörű Dreedle tábornokot. Ez az a tekintélyes idősebb korosztálybeli utas, aki előretör a busz közepéig, s leül.
Aztán egy perc múlva az első megállónál az utazó közönség megdöbbenésére hipochonder Daneeka dokivá változik, visszatörtet mindenen keresztül és leszáll. A harmadik megállónál növekvő zsúfoltság mellett jelenhet meg közöttünk olyan hölgy, aki korát kb. egy kiló sminkkel és azonos súlyú (?) aranylánccal próbálja elfelejteni. (Őrájuk a jó öreg Heller bácsi se gondolt.)
Következik az utazás kanyargós szakasza, ahol főszerephez jut a sofőr. Tudományos mérvű vizsgálataink alapján itt dől el, mennyi idő alatt tesszük meg az utat. Ha ugyanis nyuszi a sofőr, akkor ragaszkodik a 30 km/h sebességhez, és minduntalan vörös lámpát kap el. Bezzeg ha holmi Cathcart ezredes állna a háta mögött, akkor gyorsabban repülnének, akarom mondani, vezetne.
Ha viszont nem nyuszi, akkor is meggyűlhet a baja a parkból kifelé fordulva az ún. kakasos templom mellett folyton kialakuló dugóval. Kivéve, ha a túlbuzgó sofőrt nem Havermeyernek hívják, és egy Michael Schumachert is megszégyenítő jobb oldali (!) előzéssel elébe nem tolakodik a bombázóval, illetve a busszal a többi autónak, hogy a főútra jusson.
Itt az ötletesebbnél ötletesebb koldus Milo Minderbinderek tehetik tiszteletüket a buszon. Így jut el 15–20 perc alatt a központba a krónikás Yossarian, aki közben Őrnagy Őrnagy őrnagyra is változtathatná nevét, hiszen azoknál a megállóknál a monstrumról szinte sem fel-, sem leszállni nem lehet.
De ő saját biztonságára gondolt. Egy hete biciklivel jár be munkába.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.