2010. július 14., 10:452010. július 14., 10:45
A történet így kezdődik: Yossarian kimegy a Grigorescu negyed végén található buszállomásra. Sokszor már a beforduló busz elmegy az orra előtt, de legalább nem ezen kell meghalni zsúfolódni, hanem a következőn.
Tudniillik a 30-as fő csapdája a zsúfoltság. Bármennyire gyakran járna és bármekkorára is növekedett a buszok befogadóképessége a kiszuperált régi párizsi zöld színű buszocskáktól a mostani forgós járművekig, kisebbfajta tömeg verődik össze pár perc alatt. A felszállók között megfigyelhetjük a katonákat a többi utast ágyútölteléknek, bocsánat levegőnek tekintő szűk látókörű Dreedle tábornokot. Ez az a tekintélyes idősebb korosztálybeli utas, aki előretör a busz közepéig, s leül.
Aztán egy perc múlva az első megállónál az utazó közönség megdöbbenésére hipochonder Daneeka dokivá változik, visszatörtet mindenen keresztül és leszáll. A harmadik megállónál növekvő zsúfoltság mellett jelenhet meg közöttünk olyan hölgy, aki korát kb. egy kiló sminkkel és azonos súlyú (?) aranylánccal próbálja elfelejteni. (Őrájuk a jó öreg Heller bácsi se gondolt.)
Következik az utazás kanyargós szakasza, ahol főszerephez jut a sofőr. Tudományos mérvű vizsgálataink alapján itt dől el, mennyi idő alatt tesszük meg az utat. Ha ugyanis nyuszi a sofőr, akkor ragaszkodik a 30 km/h sebességhez, és minduntalan vörös lámpát kap el. Bezzeg ha holmi Cathcart ezredes állna a háta mögött, akkor gyorsabban repülnének, akarom mondani, vezetne.
Ha viszont nem nyuszi, akkor is meggyűlhet a baja a parkból kifelé fordulva az ún. kakasos templom mellett folyton kialakuló dugóval. Kivéve, ha a túlbuzgó sofőrt nem Havermeyernek hívják, és egy Michael Schumachert is megszégyenítő jobb oldali (!) előzéssel elébe nem tolakodik a bombázóval, illetve a busszal a többi autónak, hogy a főútra jusson.
Itt az ötletesebbnél ötletesebb koldus Milo Minderbinderek tehetik tiszteletüket a buszon. Így jut el 15–20 perc alatt a központba a krónikás Yossarian, aki közben Őrnagy Őrnagy őrnagyra is változtathatná nevét, hiszen azoknál a megállóknál a monstrumról szinte sem fel-, sem leszállni nem lehet.
De ő saját biztonságára gondolt. Egy hete biciklivel jár be munkába.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.