2012. március 23., 10:002012. március 23., 10:00
A héten ismét megcsodálhattam, milyen heroikus küzdelemre képesek a szakik annak érdekében, hogy polgártársaik zavartalanul végezhessék mindennapi rutinmunkájukat. Az akciót szinte páholyból nézhettem végig, ugyanis épp az ablakom előtt repedt el egy úttest alatt futó vízvezeték. Az aszfalton tátongó repedésből nagy nyomással tört föl a víz, és lassan beterítette az egész úttestet.
Vagyis hát csak a bal oldalát, mivel az évekkel ezelőtt az aszfaltozási munkálatokat végző szakik valamilyen, csak előttük ismert, de bizonyára nagyon fontos, az egyszerű polgárok számára felfoghatatlan oknál fogva úgy látták jónak, hogy arra lejtsen. A csőrepedés elhárításában jártas szakikat azonban ez nem rettentette el. Mesés gyorsasággal, már két nappal a hiba észlelését követően a helyszínen teremtek, hogy rendet tegyenek. Az addig elfolyt vízmennyiségből öntudatos polgár nem csinál ügyet, hiszen a közeli park öntözése is fontos, illetve valamit a kóbor kutyáknak és a városi gerléknek is inniuk kell.
A szakik egy markológép és egy billenő platós teherautó társaságában rutinosan láttak hozzá a hibát fedő aszfalt-, beton-, majd földréteg eltávolításához. Munkájuk eredménye egy jóképű, vízzel teli gödör lett, amelyből ki kellett szivattyúzni a vizet annak érdekében, hogy hozzáférjenek a vezetékhez. Hozzá is láttak a munkához, de valamiért nagyon szaporátlanul haladt. Hiába dolgozott a gép, a víz nem akart fogyni. A szakik ekkor tanácskozni kezdtek, majd egyik társuk tetőtől talpig sárga vízhatlan ruhába és gumicsizmába öltözve lemászott a gödörbe. Valamit állíthatott a szivattyún, mert az még rendületlenebbül dolgozott tovább, ám a gödörből ugyanilyen rendületlenül nem akart elfogyni a víz.
A szakik ekkor azt tették, amit ilyen helyzetben minden, szakértelme tudatában előkelően magabiztos szaki tenni szokott: körbeállták a gödröt, és tarkójukat vakargatva szemlélték. És ez valóban segített, mert ekkor tényleg rájöttek, hogy mi a baj. A szakik ugyanis a szivattyúhoz erősített gumitömlő másik végét nem egyenesen egy csatornába lógatták be, hanem hagyták, hogy a víz az úttestre folyjon. Ennek eredményeként pedig a barnás, szennyes lé méltóságteljesen megkerülte a munkagépeket, majd az út lejtését kihasználva szépen visszaömlött a gödörbe.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.