2011. szeptember 12., 09:412011. szeptember 12., 09:41
Arról a napról, amikor az ördögi módon kitervelt merényletek, az iszonyatos pusztítás, a Föld leghatalmasabb államai vezetőinek arcán tükröződő döbbenet láttán a nem amerikaiak is úgy érezték: a csapás ellenük is irányult, az al-Kaida az ő biztonságukat is fenyegeti. Amerika tíz év elteltével sem felejtette el a megannyi hollywoodi és dokumentumfilmben feldolgozott, sok helyen csak 9/11-ként emlegetett tragikus eseményeket. Barack Obama tegnap elődje, a merényletek idején kormányzó George W. Bush oldalán emlékezett az áldozatokra a New York-i Ground Zerónál felavatott emlékhelyen, úgy, ahogy a gonosz által testében és lelkében egyaránt megalázott, majd az iszonyatból felemelkedni képes nemzet vezetőihez illik. Amerika tehát tud és akar emlékezni szeptember 11-ére, a kérdés azonban, miszerint képes-e tanulni belőle, tíz év elteltével is nyitott. 2001 óta Washington nem úgy viselkedett, mint ahogy az a világ domináns hatalmától, a demokrácia zászlóvivőjétől elvárható lenne, hanem inkább úgy tett, mint a küklopsz, akinek Odüsszeusz kiszúrta az egyetlen szemét: vakon vagdalkozott.
A Bush által a globális terror ellen meghirdetett háború jegyében alaposan korlátozta az emberi jogokat (beutazás csak ujjlenyomatvétel alapján), nemzetiségi, faji hovatartozásuk alapján különböztette meg a polgárokat (minden arab gyanús), egymás után rohanta le a „gonosz tengelyének” fenntartásával vádolt államokat, majd likvidálta a főgonosznak kikiáltott bin Ladent. A baj csak az, hogy ezek az intézkedések nem tették sokkal biztonságosabbá a polgárok életét, nem csökkentette a muszlim világban Amerikával szemben táplált gyűlöletet, az al-Kaida meggyengült, de felszámolni nem sikerült, a béketeremtés céljából megszállt országok pedig enyhén szólva sem nevezhetők stabilnak. E téren elég, ha csak az Afganisztánból, Irakból vagy újabban Líbiából érkező jelentésekre gondolunk. Eközben pedig Washington hagyományos szövetségesei közül is veszített néhányat, elég, ha csak Angela Merkel német kancellár intelmét idézzük, aki szerint „egyetlen katonai konfliktust sem lehet csak katonai eszközökkel megoldani”. Nos, Amerika elsősorban ezt nem tanulta meg 2001. szeptember 11. óta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok