2013. január 24., 09:102013. január 24., 09:10
Igazat szólt, hisz néhány más párttársával együtt sikerült besirülnie a törvény nyitva felejtett hátsó kiskapuján, s amint megszokott helyén érezte magát, szükségesnek látta bölcsességéről újfent tanúbizonyságot tenni. A kérdésre, hogy az eltelt évek alatt sikerült-e némileg betömködnie a tanulmányain tátongó réseket, megpödörintette kackiás bajuszkáját, végigsimított ficsúros frizuráján, és kimondta az ominózus mondatot: kaptam néhány ajánlatot különböző egyetemektől, hogy nagyon szívesen rendelkezésemre állnak holmi diplomafélékkel, de azonnal visszautasítottam.
Ha eddig jól szolgáltam a hazámat, ezután is megmaradok az én eredendő jóérzésemnél. Nesze neked, hazácska! Örvendezz, hogy a tudatlanság ilyen magas lovacskáján ülő fiacskád továbbra is téged szolgál! Derék paci a lovacska, sokat elbír és nem részrehajló. Illetve nem pártfüggő. Nem in- vagy diszkriminál, nem görnyedezik, nem rogyik össze – ha valaki rápattant, azt tartja hősiesen. Gyorsan felugrott hát a vastag eurókötegeit bűvészként a legfestőibb testrészei közeléből elővarázsló fociguru is, aki ráunva a brüsszeli parlamentre, most a hazai honatyák közt himbálja csípőjét, és mond időnként egy-egy blődit.
Nemrég például azt, hogy semmi értelme firtatni osztályainak számát, inkább a milliárdjairól beszéljenek. Hogy már nem milliárdokban számolunk? Mindegy, akkor legyenek milliók, meg a palota, meg az egyebek, minek mindehhez még érettségi is?! Hát minek is? Túléltük a folyton heherésző elnöknek azon bölcs kijelentését is, hogy az iskolából csak idióták kerülnek ki, manapság úgysincs szükség tanulásra: csak megnyomunk egy gombot és megtudjuk... Mit is?! Na ugye! Sajnos öles termetem ellenére túlságosan kicsike vagyok én a tudatlanság magas lován trónolókhoz képest, hogy fülük közelébe ordíthatnám a figyelmeztetést: ha nem tudod, mit keress, a hozzá „vezető” gombot sem találod, s a nagy kutakodásban még azt sem veszed észre, hogy a lónak is elege lesz végre a tudatlanságodból, s egyszer csak egy elegáns mozdulattal szépen és végérvényesen lehuppant majd a földre.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.