2011. október 11., 08:502011. október 11., 08:50
Nem véletlen azonban, hogy az Emil Boc kormányfő vezette demokraták folyamatosan napirenden tartják a kérdést, állhatatosan előhozakodnak vele a koalíciós egyeztetésekkor és magyar szövetségesük nemleges válasza dacára minduntalan azt hajtogatják: számukra ez a két téma jelenti a prioritást. Holott, ha megpróbálunk mélyebben belátni a PDL érdekei és szándéka mögé, könynyen kiderül: a demokraták igazából nem a régióátszervezést, és még csak nem is a választási törvény átfogó módosítását tekintik létfontosságúnak a maguk szempontjából, hanem a levélben történő szavazás bevezetését. (A PDL területi vezetői fejmosást is kaptak az államfőtől amiatt, hogy csak ímmel-ámmal állnak ki a „mamutmegyésítés” mellett). Miközben ugyanis a tavaly foganatosított megszorító intézkedések, a mélyreható és meggyőző reformok hiánya miatt a nagyobbik kormánypárt népszerűsége a 15 százalékot alig éri el, a balliberális ellenzék pedig kényelmes többséget szerezne a törvényhozásban, ha most rendeznék a választásokat, a demokraták számára nyilvánvaló: óhatatlanul ki kell találniuk valamit, ha nem akarnak ellenzékbe kerülni. És mivel a hatalom megőrzéséhez szükséges szavazatokat itthon begyűjteni lehetetlen küldetésnek tűnik, a PDL a külföldön élő románok voksaira pályázik.
Ennek a stratégiának a kulcsa a levélben szavazás gyakorlatba ültetése. Hiszen miközben a Fideszről nem mondható el, hogy a külhoni magyar állampolgárok által az országos listára leadott szavazatokkal fogja bebetonozni kétharmados többségét, a román jobboldal számára létkérdést jelent a mintegy hárommillió lélekszámúra becsült külhoni románság szavazójogának megkönnyítése. Ez az igazi tétje a PDL erősködésének, és ezért minden bizonnyal a régióátszervezés elodázásánál vagy a kompenzációs lista megőrzésénél nagyobb árat is hajlandó fizetni az RMDSZ-nek. Ennél jobb alkupozíciója a szövetségnek nemigen lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok