2012. március 30., 09:302012. március 30., 09:30
Ezt több tényező is indokolja. Bár sportolói, sportdiplomáciai karrierjét és sikereit senki sem vonja kétségbe, Schmitt ma már nem csupán MOB-elnök vagy NOB-alelnök, nem az Európai Parlament alelnöke, hanem Magyarország államfője. E minőségében – bár szerepe tulajdonképpen csupán reprezentatív – mégiscsak az első számú közjogi méltóság, az ország, a nemzet arca. Márpedig épp hivatala reprezentatív volta miatt nem lenne szerencsés, ha nem vonná le a tanulságot a beigazolódott plágiumvádak nyomán.
Merthogy amíg hivatalában marad, addig mind ő, mind az őt támogató kormányoldal, mind pedig az ország joggal kerül bírálatok kereszttüzébe. Ez ugyanis azt az üzenetet hordozza, hogy Magyarországot nem sikerült következmények nélküli országgá tenni, a mutyizás, a felelősség elkenése csak akkor aktuális, ha a balliberális oldalra vonatkozik.
A plágiumügynek azonban nem csupán Magyarország határain belüli vonatkozásai vannak. A határon túli állampolgárokat is érinti, hiszen azok honosítási okiratán, akik a könnyített honosításról szóló törvény alapján, 2011 januárjától kapták meg a magyar állampolgárságot, már az ő aláírása szerepel. Ebből a szempontból tehát kiemelten igaz, hogy ő testesíti meg a nemzet egységét, és éppen ezért nem csupán a tízmillió magyarországi állampolgárnak és állampolgárért tartozik felelősséggel, hanem az immár több százezer újonnan (vissza)honosult magyarért is, hiszen őket is képviseli. Arra pedig, hogy a honosítási okiraton olvasható aláírás megőrizze értékét, most egy igazi, bátor tett szükséges Schmitt Pál részéről: valódi sportemberként ismerje be, hogy vétett, hogy ezúttal veszített. Nem csupán a saját, de az ország, a nemzet tekintélye múlik azon, hogy megteszi-e a szükséges lépést.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok