Az elmúlt években ugyanis nem sok építő tettel hívta fel magára a figyelmet, ehelyett jóformán egyetlen témakörben jeleskedett: az intenzív, határt nem ismerő magyarellenes uszításban. A Fehér megyében képviselői mandátumhoz jutott Roman neve nagyrészt csak akkor került be a híradásokba, amikor valamilyen magyar témában kellett fröcsögni, az anyanyelv- és jelképhasználat elleni hőbörgéstől kezdve a Fehér és Maros megye határán elhelyezett kétnyelvű tábla eltávolításának követelésén át a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium elleni gyűlöletkampányig.

Beszédesen illusztrálja ugyanakkor az akkor még a magyar származását a PNL magyargyűlölő, soviniszta irányba állításával kompenzálni akaró Ludovic Orban pártelnök humánerőforrás-politikáját, hogy egyéb jellegű, érdemi teljesítmény vagy tehetség híján ez is éppen elegendő volt ahhoz, hogy a párt egyik legtöbbet szereplő, vezető arcává váljon.

És éppen ezért ironikus fordulat, hogy Roman egyikévé vált azon, többnyire erdélyi PNL-es politikusoknak, akik nyíltan Orban ellen fordultak, amikor az év elején szerintük túl sok engedményt tett az akkori koalíciós partner USR-nek és az RMDSZ-nek, és tevékenyen közreműködtek abban, hogy Orbant a szeptemberi tisztújító kongresszuson leváltsák a párt éléről. Ez természetesen együtt járt azzal, hogy az új pártelnököt, Florin Cîțut hatalomba segítő politikusok jutalmul befolyásos tisztségeket követeltek maguknak – ezért kellett miniszteri tárcával honorálni Roman áldásos munkásságát is.

A román médiának viszont nem kellett sok, hogy kiderítse: Romant önéletrajzában feltüntetett diplomái nem igazán jogosítják fel arra, hogy a digitalizációért és innovációért felelős tárcát vezesse, egyetlen, saját szerzeményként feltüntetett könyvet kivéve, amelyet azonban sehol sem sikerült fellelni, még Roman házi könyvtárában sem. Innen következett a mesteri disszertációval kapcsolatos plágiumgyanú és az egyetemi végzettséggel kapcsolatos lódítás leleplezése, majd a bukás. Roman jellemét és a bármilyen felelős tisztség betöltésére való alkalmasságát amúgy kiválóan jellemzi azon kijelentése, amelyet a digitalizációs tárca vezetéséhez való végzettség hiányát firtató megjegyzésekre tett. Szerinte ugyanis az, hogy nem rendelkezik szakirányú végzettséggel – ergo nem is ért a szakterülethez – kimondottan pozitívum, hiszen így nincsenek érdekeltségei számítástechnikai cégekben, amelyeket esetleg anyagilag kedvező helyzetbe tudna hozni azáltal, hogy miniszter lett.

Nem túlzás kijelenteni, hogy Roman, aki üstökösszerű miniszteri pályafutása végén meteoritként állt a földbe, a selejt bosszújaként üt vissza a PNL-re – bár élünk a gyanúperrel, hogy süllyesztőbe nem kerül, ha másra nem, szükség esetén egy újabb jó kis magyarellenes hergelésre mindig jó lesz. A magát román mérce szerint nagy múltú történelmi alakulatként jellemző liberális párt az elmúlt időszakban oda jutott, hogy még vezető kormánypártként is a belső konfliktusok és leszámolások jelentették a legfőbb elfoglaltságát. Legnagyobb teljesítményeként pedig az könyvelhető el, hogy kormányon sikerült felszalámiznia önmagát, hogy aztán egy, az addigi legnagyobb ellenségnek kikiáltott szociáldemokratákkal tető alá hozott kényszerkoalícióban immár csak a másodhegedűsi szerep jusson neki, még úgy is, hogy ő adja a kormányfőt.

A PNL helyzetét az is jól illusztrálja, hogy vélhetően e sorok írójához hasonlóan a többség inkább arra számított, hogy a korrupció és az érdemtelenül pozícióba juttatott politikusok legfőbb melegágyának tartott PSD adja majd az első minisztert, akinek valamilyen botrány miatt távoznia kell a kormányból – ehhez képest a liberálisok oda jutottak, hogy még a botrányos lépésektől amúgy továbbra sem mentes szociáldemokratákhoz képest is ők végeznek az élen ebben a számban. A PNL ilyen botrányai nyomán természetesen a PSD illetékesei dörzsölhetik a kezüket, hiszen ezzel máris nem az a vezető hír, hogy éppen mely vezető szociáldemokrata politikus mely rokonát nevezik ki valamely állami hatóság fontos tisztségébe.

Fennáll a veszély azonban, hogy az ilyen helyzetekből mégsem ők profitálnak a leginkább, hanem az AUR, mivel ők még a szélsőséges gyűlöletkeltésben is hitelesebbek Romannál és pártjánál. Az AUR-osoknak ugyanis velük ellentétben még nem adatott meg, hogy alkalmatlanságukat kormányzati pozícióban is ilyen látványosan bizonyítsák.