2013. január 29., 20:252013. január 29., 20:25
Visszagondolva sok minden világossá válik iskolai előmenetelemmel kapcsolatban. Élénken él emlékeimben általános iskolai matematikatanárom kézírásának képe: mindig egy kis piros tintás tollal javította ki a rögtönzéseinket – az enyémen általában különösen sokat.
Csoda, hogy az idő múlásával egyre kevésbé konyítottam ehhez az egzakt tudományhoz? Hiszen elég volt ránéznem a kijavított zárthelyire, és a stressz-szintem máris kiütötte a plafont. Apámról nem is beszélve – láthatóan ő sem volt a legboldogabb, amikor a kijavított dolgozatokkal szembesült. Ha akkor tudtuk volna, amit ma már tudunk, és piros helyett zöld javításokkal lett volna tele a lap vagy a házi feladatos füzet, lefogadom, hogy dalolva vittem volna haza a rosszabbnál rosszabb jegyeket, és apám is optimistábban állt volna hozzá ebbéli fejlődésemhez, ami egyébként sosem következett be, de legalább nem stresszeltük volna magunkat miatta.
Javasolnám, hogy az oktatásban történő radikális változtatás mintájára az élet egyéb területein is vezessünk be optimistább színkódot. Engem például kifejezetten nyomaszt a téli hónapok szürkesége. Az unalmas színű aszfalt lehetne fűzöld, mint a rét, a hó pedig, mondjuk, bugyirózsaszín. A háziorvos már többször is állított ki nekem rózsaszín vényt – lám, az egészségügyben már felismerték a színterápia lényegét, hát persze, hogy azonnal enyhült az influenzám is, ahogy kézhez kaptam a cetlit. A Sebes-Körös téli trutyizöld színe egyenesen ronda: szerintem sokkal felemelőbb lenne, ha égszínkék festéket engednének bele – a halak és a vízügyi szakemberek stressz-szintje jelen pillanatban nem érdekel. Egyébként a legkedvesebb reakció a zöld golyóstoll bevezetésének a hírére az én gimnáziumi magyartanárnőmtől származott, akinek a véleményét az újsághír miatt kértem ki telefonon. Miután néhányszor visszakérdezte, hogy Orsika, tényleg komolyan mondja-e ezt az orbitális hülyeséget, kénytelen voltam azt is elmondani neki, hogy a tanügyminisztérium pszichológusai szerint a piros szín stresszeli a gyerekeket. Nevetéstől fuldokolva csak ennyit mondott: „De hát ez a lényeg!”
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.