2011. szeptember 30., 11:322011. szeptember 30., 11:32
Ki gondolta akkor, hogy alig fél év múlva, 2008 őszén már megérkeznek a közelgő gazdasági válság, amúgy senki által el nem hitt, első hírei? S arra ki gondolt, hogy 2009 tavaszán már tömeges leépítések lesznek a közalkalmazottak körében, hogy a magánszféra is takaréklángra rendezkedik be, vagy hogy gazdasági tényezőkre hivatkozva a Nokia egyszerűen bezárja zsuki kapuit? Pedig éppen a telefonkészülékeket és -tartozékokat gyártó finn nagycég Németországból keletebbre, Komáromba és Nemeszsukra való áttelepedése jelez(het)te: a beruházó addig marad helyben, amíg neki megéri, magyarabbul: amíg a nagyobb s még nagyobb haszon reményében nem talál olcsóbb munkaerőt.
Hasonlóképpen a készruhaipar évekkel korábbi, egyre keletebbre való telepedése jelezte ugyanezt. De nem a Nokia és nem a készruhaipar találta fel a spanyolviaszt, világméretű jelenség ugyanis, hogy a beruházók mindig és mindenütt a lehető legolcsóbb munkaerőt keresik. Aztán továbbállnak. Zsukon is ez történik, mert ha futó pillantást vetünk a Nokia Kolozs megyei beruházásának néhány számadatára, aligha kétséges, hogy a finn nagycég fölösen, ha nem többszörösen visszakapta már a gyárba befektetett hatvanmillió euróját.
A gazdasági tényezőkön túl azonban a nemeszsuki pezsgő megecetesedésének egy második oka vagy vetülete is van. Ez az a jogi keret, amely a Nokia Kolozs megyei több mint három és fél ezer alkalmazottját s általában a munkavállalókat gyakorlatilag kiteszi a munkáltatók kénye-kedvének, semmilyen kötelezettséget nem róva utóbbiakra. Németország bezzeg el tudta érni azt, hogy a Nokia csak bánatpénz, azaz valamelyes kártérítés fejében engedhette szélnek ottani alkalmazottait.
Csak az a baj, hogy a Nokia most szélnek eresztett alkalmazottainak, miként általában a pályájuk és önálló életük előtt álló fiataloknak, lassan már nincs hova menniük. Németországot is beleértve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok