2012. május 23., 11:532012. május 23., 11:53
Otthon, a belvárosban kizárólag kisboltokban vásároltunk, és nagy eseménynek számított egy-egy városszéli bevásárlóközpontba ellátogatni – odafelé egy-két villamos, busz, visszafelé taxi, már az utazás önmagában annyiba került, hogy a kínált kedvezmények és általában sokkal jobb árak ellenére is csak igazán nagy tételért érte meg ezeket a kiruccanásokat megejteni, egyébként a költségek ugyanakkorák lettek volna, mintha a sarki kisábécében vásároltunk volna be.
Itt, a tömbháznegyedben azonban szinte minden második hónapban megnyílik egy újabb pénznyelő – én így hívom, mert a hipermarketek tipikusan azok a helyek, ahová az ember belép a praktikusan kitalált bevásárlólistájával, és kijön egy olyan mennyiségű áruval, amit két lóval lehet csak hazavontatni, kenyér viszont nincs közte. Valójában már nem is tudom számon tartani, hol milyen nevű hipermarket nőtt ki a földből gombamód épp legutóbb, úgyhogy egy évvel ezelőtt is belenyugvással vettem tudomásul, hogy valahol a határ felé vezető úton, ki tudja, lakhelyemtől milyen messzeségben, jó hírű új hely nyílt.
Autóval arrafelé haladva néha-néha megjegyeztem magamnak, hogy városszéli lakásunktól nincs is olyan messze az új pénznyelő. Miután egy év elteltével végre arra is rávettem magam, hogy gyalog is meggyőződjek a földrajzi közelségről, ismét csak a régi igazságra leltem újabb bizonyítékot. Hiába megyek én kérem leveles tésztát, sonkát és dezodort venni, az eredmény egy málhás szamár módjára felpakolt férj, egy alig-alig hazacipekedés és temérdek elköltött pénz. Vesztemre néhány nagyon finom kenyérfajtára is rábukkantam, olyan barnára, ami sehol máshol nincs. Meg egészséges vagy mi a csuda.
Aki valaha volt már nő, az tudja, hogy ilyen esetben könnyű elhatározni, hogy ezután csakis ilyet eszem, semmi mást, és ha elfogy, istenbiza ugyanide fogok visszajönni, hogy ugyanilyet vásároljak. Nos, az elhatározás megtörtént, ám az, hogy mi lesz belőle valójában, még a jövő titka. Bármennyire is csábít ugyanis a barnább és egészségesebb étkezés perspektívája, ahogy telnek a napok s fogy a kenyér, egyre valószínűbbnek tartom, hogy legközelebb újabb egy év múlva lépek be a pénznyelőbe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok