2011. július 20., 09:292011. július 20., 09:29
A süvítő hang is csak a közeli találkozást vetítette elő a gumissal, de akkor még sejtelmem sem volt róla, hogy a Mindenség megorrolt rám. Igaz, hogy voltak nehezítő körülmények, sötét éjszaka, alvó gyerek, az emelő hiánya, a kihalt település, de az éjszakai bárokban mindig iszogatnak segítőkész autósok, akik szívesen kérkednek helyismeretükkel, és gyorsan, hatékonyan szervezkednek. Két óra csúszás egy tizenkét órás út során nem olyan vészes, ám a kattogó hang a motorházból egyre vészjóslóbban szólt, és a velünk ez nem történhet meg bizonyossága egyre kétségesebbé vált. Azért mentünk előre rendületlenül, mígnem az autópályán egyszer csak nem fordult többet a kerék. Ám a Mindenség begurított valahogy az első pihenőbe, így legalább biztonságban várhattuk a vontatót.
A javítás hat órába tellett, és több számjegyű összegbe került, a várakozás során több futó zápor zúdult ránk, és kitartóan próbáltuk meggyőzni a gyereket, hogy ez micsoda nagyszerű kaland, és ha ez nem történik meg velünk, soha nem fedeztünk volna fel ezt a páratlan szépségű játszóteret, amelynek csúszdái nagyszerű menedéket nyújtanak az eső ellen. Zsófit elég nehéz átverni, és rendületlenül hajtogatta, hogy ő nem ilyennek képzelte az álomnyaralást. Ó hát ez még csak a kezdet, nyugtattuk őt és magunkat, innentől jóra fordulnak a dolgaink, csupa móka és kacagás lesz az életünk. Hát nem. Bécsben leparkoltuk a hányatott sorsú autót oda, ahova csak reggel fél hétig lehetett, majd átparkoltuk oda, ahol ugyancsak reggel fél hétig lehetett. Fél hét után két perccel elvontatták. S szemrebbenés nélkül elkérték az autó árát, hogy visszaadják.
Majd a nyomorú fantáziadús Piroska névre hallgató hármas Golf hazafelé elkezdte főzni a vizet. Teljesen rutinosan álltunk meg minden húsz perc és tíz kilométer után, és töltöttük először a desztillált, később az ivó, majd a csap és végül a patakvizet a tartályba. A zöldek örülhettek volna, mert több vizet fogyasztottunk, mint benzint. Végül hazaértünk, az autó még mindig a szerelőműhelyben, barátaink kárpótlásul elvittek egy hétvégi kiruccanásra, én meg szóltam a Mindenségnek, hogy legalább öt évig nem akarok hallani róla. A Mindenség lapított, ám gondoskodott róla, hogy a hétvégi kiránduláson megtámadjon egy alattomos kánikulavírus. Jobb nekem, ha dolgozom.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!