Balogh Levente
2018. július 22., 10:232018. július 22., 10:23
2018. július 22., 10:242018. július 22., 10:24
A kommunizmus nem múlt ki, az iránta való nosztalgia a pusztítások ellenére a mai napig köztünk él.
Ez a legkevésbé sem biztató következtetés vonható le az IRES közvélemény-kutató legfrissebb felméréséből, amely szerint a romániai lakosság azon hányadának fele, amely személyesen, már felnőttként megélte az 1989 előtti kommunista időket, úgy véli: a szocializmus jobb, mint a kapitalizmus.
A kutatás tulajdonképpen a gazdaságról alkotott képet hivatott felmérni. A kérdezőbiztosok azt firtatták, hogyan viszonyulnak a polgárok ma, 28 évvel a rendszerváltásnak nevezett események után a kapitalizmushoz, a vállalkozás szabadságához, mit gondolnak az állam szerepéről a gazdasági élet és a piaci verseny vonatkozásában. A válaszok meglehetősen lesújtóak: bár a többség szerint a kapitalizmus számos pozitív tulajdonsággal bír, és a vállalkozások is fontosak, az államnak mégis jelentős szerepet kellene játszania a munkahelyteremtésben, valamint a nyugdíj- és az egészségbiztosításban.
Ennek nyomán 50 százalék mondta azt, hogy a kapitalizmus és a szocializmus közül a szocializmust választaná, és csupán 44, hogy a kapitalizmust. Így nem is meglepő, hogy 35 százalék teljes mértékben egyetért, 31 százalék pedig „csak” egyetért azzal, hogy 1989 előtt jobb volt. Az indokok hajmeresztőek: többségük szerint az ipar, a politikai helyzet, az infrastruktúra, az egészségügy, az oktatás, a munkaerőpiaci helyzet és az életszínvonal is jobb volt a kommunizmus idején.
Feltételezhetően a kérdezőbiztosok nem csupán egykori szekusokat, házbizalmikat vagy magas beosztású pártfunkcionáriusokat kérdeztek meg, így a válaszok valóban a mai romániai közhangulatot tükrözik. Ami kétségbeejtő. Az okok persze nagyjából nyilvánvalóak: az 1990 utáni időszak csupán kevesek számára számít sikertörténetnek, a Ion Iliescu fémjelezte, az ellenzék szétverésére megszervezett bányászjárások, a még valamelyest működő állami cégek elkótyavetyélése és szétlopása által meghatározott első tíz évnek nem sok köze volt a valódi demokráciához és a piacgazdasághoz.
Az infláció, a bürokrácia, a kapcsolatrendszerüket kihasználó volt titkosszolgálati és politikai tótumfaktumoknak kedvező rablókapitalizmus és a mindent behálózó korrupció sem abba az irányba hatott, hogy az emberek pozitívan éljék meg az 1990 utáni időszakot. Mint ahogy az sem, hogy a kommunista utódpárt a mai napig népszerű, mivel továbbra is az államtól való függést próbálja fenntartani, a beígért nyugdíj- és béremelések révén azt az illúziót keltve a kiábrándult tömegekben, hogy az állam mindennek jobb gazdája, és az újraelosztás révén mindent jobban meg tud oldani, mint a magánszféra.
A nulla gazdasági ismerettel rendelkező polgárok ezt el is hiszik, miközben lassan három évtized távolából már az 1989 előtti időszak is megszépül – hiszen akkor biztos, sőt kötelező munkahely volt viszonylag decens fizetéssel, állami panellakással és ingyenes egészségüggyel.
Hogy mindez igazából gazdaságilag fenntarthatatlan volt, hogy a 80-as évekre gyakorlatilag minden működésképtelenné vált, hogy a lakások fűtetlenek, a boltok pedig üresek voltak, így csak feketén, pult alól lehetett még a legalapvetőbb szükségleti cikkekhez is hozzájutni, arra már kevesen emlékeznek. Mindez azt mutatja, hogy a kommunizmus ma is velünk él szinte minden formájában, és ma is meghatározza a közgondolkodást. Nem csupán a gazdaság terén, hanem az emberek egymáshoz való viszonyában is – a most éppen a közigazgatási törvény magyaroknak kedvező cikkelyei ellen tüntetni készülő, és az államfő közbelépését sürgető soviniszta román szervezetek képviselői is az 1989 előtt, a sajátos román fasiszta kommunizmus idején kanonizált magyarellenes dikurzus jegyében nyilvánulnak meg.
És nem csupán az idősebb generációk vélekednek megengedőbb módon a kommunizmussal szemben, hiszen ők nevelték ki a mai harmincas-negyvenes korosztályt is, amely ugyan már valamelyest nyitottabb és képzettebb, de egy része ugyancsak nem lát kivetnivalót a kommunizmusban és az annak alapjául szolgáló marxista tanokban. Akár még befolyásos véleményvezérként, publicistaként vagy egyetemi oktatóként is a mindenütt csak tömegmészárlást és gazdasági összeomlást hozó ideológiával fertőzi a hangzatos, hamis egyenlőséget hirdető eszmékre fogékony fiatalok elméjét.
Ilyen körülmények között a kilátások nem túl biztatóak. És amíg a kormányok egyrészt az állam polgárok feletti gyámkodását hirdetik, folyamatosan nehezítve a magánszféra életét, legfőbb teendőjüknek pedig a korrupció és visszaélések miatti felelősségre vonásuk ellehetetlenítését tekintik, addig nehéz azt várni, hogy a polgárok egyáltalán közvetlenül megtapasztalhassák, mit is jelent a valódi piacgazdaság és az állampolgári felelősségen alapuló képviseleti demokrácia.
És belássák a nyilvánvaló tényt: ha ma nem is tökéletes minden, még mindig összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint anno a kommunizmus idején. Vagy a jövőben lenne, ha hirtelen kollektív elmeháborodottság lenne úrrá rajtunk, és ismét a kommunizmus meghonosítása mellett döntenénk.
Balogh Levente
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Balogh Levente
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Balogh Levente
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Balogh Levente
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
1 hozzászólás