2011. november 24., 09:032011. november 24., 09:03
Azt viszont semmiként nem tudom elfogadni, hogy egy politikai melléfogás vagy legalábbis mulasztás következtében ezek az emberek olyan sorsdöntő hatalomhoz jussanak, ami nem őket illetné. Nem értem, miért adatik meg óvó néniknek, tanító néniknek és tanároknak meg tanárnőknek, hogy egy iskola meg azáltal egy település arculatát évtizedekre vagy akár évszázadokra meghatározva, lyukasórán vagy nagyszünetben ilyen-olyan tanintézet-keresztelőket szervezzenek? Csak úgy, eljátszadozva a nevekkel és ezáltal egy-egy közösség érzékenységével.
El tudnák képzelni, hogy a Barcelona vagy a Real Madrid valamelyik, futballpályára szállt kisistene, Messi vagy Ronaldo két tétmérkőzés között a taktikai utasítások betanulása és cselsorozatok gyakorlása helyett azon törné fejét, hogy mire lehetne átkeresztelni a világ legjobb klubcsapatait? Vagy hihetőnek tartják, hogy a milánói Scala tenorjai, összefogva a díszlettologatókkal, parókamesterekkel, ültető- és jegyszedő nénikkel, azon munkálkodnának, hogy valamelyik, kábítószer-túladagolásban kimúlt hiphopzenész nevét adják a világhírű operaháznak? Netán elhinnék Barack Obamáról, hogy Amerika és a világ legbefolyásosabb államférfijaként saját bőre színéről kereszteltetné át a Fehér Házat? Ugye nem. Mint ahogy azt sem, hogy a Panasonic vagy a Philips kínai munkacsarnokaiban néhány tál rizsért robotoló szalagmunkás fejében megfordulna valamiféle csing-csáng-csungos kicsengésű, távol-keleti nevet adni az elektronikai cégnek.
Így a Mercedes autószerelői sem azt kapják feladatul, hogy egy másik női nevet találjanak világhírű gépkocsijuknak, és ne olyant, amelyik Monte Cristo menyasszonyára emlékeztet. Még csak a nemeszsuki jelenlegi Nokia-alkalmazottak és jövendőbeli munkanélküliek sem forralnak bosszút ajtót mutató munkáltatójuk ellen azzal, hogy az általuk készített maroktelefonnak más nevet vagy legalább egy szomorkásabbnak tartott csengőhangot találnak. Az iskolák – a magyar közösség számára sokszor balul elsülő – elkereszteléséért nem is a pedagógusok a hibásak. Hanem azok, akik kiengedve vagy áthárítva a felelősséget, elhitetik velük, hogy kezükben az iskola, a város és a történelem kulcsa.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.