2012. január 23., 08:152012. január 23., 08:15
A jelszó tömören és lényegre törően írja le az akkori (és tulajdonképpen mindenkori) közhangulatot: hiába a hangzatos ígéretek és a politikai sikerpropaganda, ha az emberek úgy érzik, csökken az életszínvonaluk, és aggódniuk kell bérük vagy a munkahelyük miatt. Clinton ellenfele, az idősebbik George Bush akkor az Irak elleni kuvaiti győzelemmel, illetve a hidegháború megnyerésével kampányolt, ám az országot sújtó gazdasági recesszió miatt az emberek inkább a kevésbé ismert, de a gazdasági problémákra hitelesnek tűnő megoldást ígérő jelöltre szavaztak.
A romániai magyar közösség kegyeit kereső alakulatok is rájöttek a receptre – ez szűrhető le abból, hogy az RMDSZ most egy gazdasági program kidolgozását jelentette be, riválisa, az EMNT pedig már hónapokkal ezelőtt bemutatta saját, az erdélyi gazdaság fellendítését szolgáló projektjét, a Mikó Imre-tervet. Hiszen fontos a megmaradás jelszavával kulturális és oktatási intézményeket létrehozni, és az önrendelkezés jelszava is szép, de az átlagpolgár számára a legfontosabb mégiscsak a mindennapi boldogulás. Főleg ma, amikor a gazdasági válság miatt napról napra bizonytalanabbnak tűnik a megélhetés. Persze minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle.
A választási évre való tekintettel a gazdasági fellendülés jelszavával is össze lehet gyűjteni olyan hangzatos ígéretcsokrot, amelynek megvalósulása kétséges. (Főleg, ha a középtávú tervezés jelszavával olyan időpontra tűzik ki megvalósításukat, amely még négy év múlva sem kérhető számon). A realitásokat számba vevő projektekre van szükség, amelyek révén megerősödhet gazdaságilag a romániai magyarság – ehhez a valós szükségleteket kell fölmérni, és természetesen azt is, hogy honnan vonhatók be források, és azok milyen mértékben mozgósíthatók. A kulturális és gazdasági intézmények bővítésével párhuzamos erdélyi magyar gazdasági talpra állás elengedhetetlen, hiszen az ily módon megerősödött közösség az önrendelkezésért is hatékonyabban küzdhet.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.