Sportolóktól hallani gyakran, hogy könnyű vagy nehéz ellenfelet kaptak a sorsoláskor: minden sportágban jól ismerik az értékrendeket.
2013. július 02., 21:042013. július 02., 21:04
Csak a legnehezebb, mondhatnám a legeslegnehezebb ellenfélről jóformán soha senki nem ejt szót. Pedig létezik, nagyon is létezik. Szám szerint vagy hétmilliárd van belőle a földkerekségen. Igen, annyi, ahányan mi, emberek (is) vagyunk. Mert a legnehezebben legyőzhető ellenfél mindenki számára önmaga. Akár tudjuk, akár nem, ha bevalljuk, ha nem.
Nem vagyok lélekidomár, és a fensőséges észosztogatást sem igazán szeretem, de megint benne vagyunk a nyári vakációban, amikor – sajnos – sokkal nyilvánvalóbb a Nagy Ellenfél legyőzésének már-már lehetetlensége. Meleg van, indulás fürödni! Csapatban, nagy hangon legénykedve: ki ugrik be messzebb, ki ugrik magasabbról. Arra nem gondol senki, hogy vajon ki lesz az, aki többé nem bukkan fel a váratlan örvényből, mert csak azok mennek, akik (jól) tudnak úszni. Másokkal talán megtörténhet, de velem?! Aki még csúszkálni sem szeret, az alatt biztosan nem fog betörni az épp csak körmös jég, akinek víziszonya van, azt nem kapja el az ár, a tériszonyos nem megy fel a hegyre...
És mégis. Épp erről beszélek. Az önbizalomról, a bátorságról, sőt a büszkeségről, hogy én megcsinálom. Kezdő sofőr nem vág neki a hajtűkanyaroknak, csak aki már végigment egyszer vagy kétszer vagy akár többször is a gyönyörűen hátborzongató úton. Utcán vagy munkahelyen nem az esik össze a láztól, aki egyetlen köhintésre egy hétre ágyba bújik, a kormánykerék mellett nem annak koppan le a szeme, aki kényszeresen kialussza a napi – legalább – nyolc órát.
Aki a patakhoz közel vagy a domb aljába építette a házát, az saját munkáját akarta megkönnyíteni, ne kelljen messziről hozni a vizet, ne kelljen naponta többször le- és felmászni. Nem akarta, hogy a hirtelen megduzzadt ár vagy a lecsúszó domboldal betemesse a házával együtt. Ám megtörténik. Legtöbbször mással, de elég, ha egyetlenegyszer velem is. Ha folyóba ugráskor kőbe verem magam, ha elsodor az ár, ha megcsúszom, és szakadékba zuhanok, ha vezetés közben lekoppan a szemem, ha már nem figyelek olyan nagyon a jól ismert kanyarokra, ha a kedves kis patak mérges zuhatagként, az ismerős domb gyilkos földtömegként maga alá temet. Ha egyszer is legyőz az én addig figyelmen kívül hagyott, legbensőbb és legnehezebben legyőzhető, nagy-nagy ellenfelem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!