2013. április 04., 09:412013. április 04., 09:41
Senkit sem zavarnak, sem riválisokat, sem rendezőket. A csapattal való szurkolói azonosulás új megnyilvánulási módja, egyben a vendégjátékos teljesítménye iránti tisztelet kifejezése.
A székely zászlót viszont már be sem lehet vinni bizonyos sporteseményekre, ahol székelyföldi csapatok játszanak székelyföldi szurkolóik előtt. Persze nem a csíki hokidrukkerektől próbálják meg elkobozni – még éppen az aktuális riválisnak számító Brassóban sem – a kék-arany lobogót, hanem a Gyulafehérvárra utazó, kéttucatnyi háromszéki kosárszurkolónak tiltják meg a használatát előre bejelentve. Mernék ezt megcsinálni a sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnokban, a női kosárbajnokság egyetlen ezres nagyságrendű közönségével!
A „székely sportnak” számító, székelyföldiek által vezetett jégkorongban csak akkor téma a székely zászló, ha Románia székelyekből álló válogatottjai is azt veszik elő egy-egy siker megünneplésekor, mint tavalyelőtt a zágrábi világbajnokságon, a magasabb osztályba jutás után. Akkor sem a hokitársadalom, hanem az ország egységéért aggódó média és politikum hördül fel, pedig percekkel korábban még a „mi fiaink” (băieţii noştri) diadaláról és a román sport dicsőségéről áradoztak.
Más sportágakban viszont vörös posztó a rendfenntartók szemében, akárcsak a magyar lobogó. Néhány éve a székelyudvarhelyi teremfocicsapat drukkerei magyar és brazil zászlókkal szurkoltak kedvenceiknek Kolozsváron, mire a helyi csendőrök az előbbit elkobozták, utóbbi maradhatott. Vagy 2007-ben, amikor a CFR csapatának tucatnyi külföldi zászlót lengető drukkereitől csak az olaszt vették el, mert összetévesztették a magyarral.
Ennél kettősebb mérce nincs.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok