VEZÉRCIKK – Erős szövetségest kapott Klaus Johannis államfő a közkegyelmet és a büntető törvénykönyv módosítását gyanús sietséggel és még gyanúsabb célokkal, rendeletben módosítani akaró kormánnyal szemben: a héten az Európai Bizottság is nyíltan az általa képviselt álláspont mellett tette le a garast.
2017. január 26., 22:552017. január 26., 22:55
A testület részéről amúgy rendszerint az év ezen periódusában bemutatott, az igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc előző évi fejleményeit taglaló jelentésbe bekerült a két, immár 2017-es rendelettervezet is, amelyek kapcsán megfogalmazzák azt a figyelmeztetést is, hogy elfogadásuk esetén az eddigi, amúgy elismerésre méltónak talált előrelépést is „átértékelhetik”.
Magyarán: ha a kormány tényleg kierőszakolja a közkegyelmet, akkor az uniós partnerek szemében gyakorlatilag lenullázza a korrupcióellenes küzdelem terén eddig elért eredményeket, így Románia még csak nem is álmodhat arról, hogy leállítják az ország megfigyelését, amit több tagállam is a schengeni övezethez való csatlakozás feltételének tekint. De ha a szociálliberális kormány politikusai ezt esetleg azzal söpörnék félre, hogy külső erők akarnak beavatkozni az ország belügyeibe, akkor vannak belső erők is, amelyek felemelték a szavukat a tervezetek ellen.
A bírák és ügyészek szakmai tevékenységét felügyelő Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) egyenesen alkotmányellenesnek minősítette azt, hogy a kormány a parlamentben elfogadott sarkalatos törvény helyett egyszerű sürgősségi rendelettel döntene egy ilyen horderejű ügyben. Ezzel csatlakoztak a legfelsőbb bíróság, a legfőbb ügyészség, a szervezett bűnözés elleni ügyészség és a korrupcióellenes ügyészség szintén elutasító álláspontjához.
Vagyis akárhogy is nézzük, a PSD–ALDE-kormánynak egycsapásra sikerült maga ellen hangolnia a teljes romániai igazságszolgáltatást, valamint az Európai Bizottságot, amely a jelek szerint nem igazán hiszi el Florin Iordache igazságügy-miniszter indoklását, miszerint a közkegyelem a börtönök túlzsúfoltsága miatt szükséges. Ehelyett hajlamos inkább azt – a kormánypártokat és azok politikusait ismerve valóban valószínűbb és logikusabb – következtetést levonni, miszerint az intézkedés célja a baráti politikusok és üzletemberek kimentése az igazságszolgáltatás „karmaiból”.
És ami még figyelemre méltóbb teljesítmény: sikerült ismét tényezővé tennie a mögötte álló párt erodálódása nyomán lassan politikai háttér nélkül maradó Klaus Johannis államfőt, aki egyszemélyes gyors reagálású egységként, a kormányülésre berobbanva, az utolsó pillanatban akadályozta meg a határozatok elfogadását, hogy aztán – kihasználva a tiltakozó tömegek utcára vonulását – népszavazást hirdessen a korrupcióellenes küzdelem folytatásáról.
Az államfő jól ráérzett arra a hangulatra, amely a szociálliberális oldal győzelme után kialakult az országban. A PSD–ALDE-irányvonalával szemben álló szavazók ugyan a liberálisok szerencsétlenkedései elleni protest jeleként inkább otthon maradtak a választáson, de amikor azzal szembesülnek, hogy a kormányoldal teljesen arcátlan módon már rögtön az elején igyekszik „megfelelni” minden vele kapcsolatos negatív sztereotípiának, megmutatták magukat, és azt, hogy képesek tömeget képezni. Mindezek nyomán szinte borítékolható, hogy bármilyen, a közeljövőben megtartandó országos választáson vagy referendumon lényegesen masszívabb arányban jelennének meg, mint decemberben. Vagyis Johannis népszavazásának kimenetele aligha lenne kétséges – más kérdés, hogy a kormány a parlamenttel együtt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja az eredményét.
Ez azonban szinte mellékes is. Azon a tényen ugyanis nem változtat, hogy a kormány óriási öngólt lőtt, és a nyilvánvalóan sanda szándékkal kidolgozott tervezetek további erőltetésével maga járul hozzá, hogy az EU továbbra is másodrangú tagállamként kezelje Romániát.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!