Ha másban nem, személyiségek tekintetében már sikerült egyről a kettőre jutnia Victor Ponta román miniszterelnöknek.
2013. szeptember 06., 09:222013. szeptember 06., 09:22
Hiszen előbb egy kormányülésen kabinetjével együtt jóváhagyta a verespataki ciános aranybányaprojektről szóló törvénytervezetet, majd közölte: képviselőként a parlamentben a törvénytervezet ellen szavaz majd. Ilyet rég látott a világ, már ha egyáltalán: a miniszterelnök nem ért egyet saját magával. Vagyishogy miniszterelnöki minőségében igen, képviselőként azonban már nem.
Természetesen tisztában vagyunk vele, milyen nagy és nehéz felelősség egy országot irányítani, a miniszterelnöki lét néha komoly terheket ró az emberre, gyakran annyi a feladat, hogy az sem lenne elég, ha egyszerre kettő lenne belőle. Igazán nagy gáz azonban akkor van, ha valamilyen csoda folytán az ember mégis megkettőződhet, de hiába, mert egyik önmaga nem ért egyet a másikkal.
Képzeljük csak el: reggel V. Ponta nagykorú román polgár bemegy a kormánypalotába, levezeti a kormányülést, amelyen jóváhagyják a bányatervet, és továbbküldik elfogadásra a parlamentnek. Ezt követően, mint aki jól végezte dolgát, átmegy a parlament épületébe, ahol már képviselői minőségében hirtelen megvilágosodik: ez a miniszterelnök-Ponta igazán nagy seggfej, képes lenne engedni, hogy néhány tízmillió dollárért örökre tönkretegyék Erdély egyik legfestőibb vidékét.
Még jó, hogy itt van a képviselő-Ponta, aki Supermanként ott terem, ahol valami baj van, és egyetlen gombnyomással megmenti Verespatakot. Na jó, egyetlen gombnyomás ehhez nem elég, a többi kormánypárti képviselő ugyanis igent nyomott a bányaprojektre, de erről szegény képviselő-Ponta nem tehet.
Elvégre ahhoz, hogy a szociáldemokrata frakció döntését érdemben befolyásolni tudja, nem képviselő-Pontaként, hanem pártelnök-Pontaként kellett volna fellépnie, de ennyi személyiséggel, és ilyen zűrzavarban nem csoda, ha néha nem a megfelelő karaktert húzza elő a tudata legmélyén meghúzódó cilinderből.
Ilyen előzmények után nem ártana, ha Ponta egy kicsit óvatosabb lenne, és igyekezne többet pihenni. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a képviselő-Pontának előbb-utóbb annyira teleszalad a zsákja a kormányfő-Ponta húzásai miatt, hogy egy zaklatottabb pillanatában lázadást szít, és bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatja saját magát. Bár ha jobban belegondolunk, ez nem is lenne annyira borzasztó forgatókönyv.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!