2011. június 22., 09:482011. június 22., 09:48
Tették ezt egy olyan pillanatban, amikor az egész ország az RMDSZ nyilatkozatát várta. Ha tudniillik a szövetség hű marad eddigi álláspontjához, és elutasítja a javasolt nyolcmegyés közigazgatást, ez a koalíció szakadását jelentheti. A hallgatásnak sokféle magyarázata lehet, és a valóság alighanem e magyarázatok összetettje. Legelőször is arra gondolhat az elemző, hogy ez is az RMDSZ élén történt változás következménye. A korábbi cotroceni-i megbeszélések tartalmát Markó Béla tárta a nyilvánosság elé.
Utódja, Kelemen Hunor vagy másként gondolja a nyilvánossághoz való viszonyulást, vagy nem érzi magát elég jó kommunikátornak ahhoz, hogy a Băsescu feladványára jól válaszoljon. Akár az is eszünkbe juthat, hogy a komolyabban vett demokratikus szabályok tartották viszsza az RMDSZ vezetőit attól, hogy nyilatkozatokba, értelmezésekbe bocsátkozzanak. A hét végére hívták össze a Szövetségi Képviselők Tanácsát, és másfél évtizedes bólogató szerep után ismét erre a fórumra bíznák a tényleges döntéshozást. Hagynák, hogy a megszokottaktól eltérően alulról felfelé alakuljon ki a szövetség álláspontja. Arra is lehet azonban gondolni, hogy immár nem is annyira szilárd az RMDSZ ellenkezése, és a szövetség vezetői arra gondolnak, bármit is nyilatkoznának, az később felhasználható lenne ellenük. A szükségesnél jobban kötelezné el őket vagy a koalíciós partnerek, vagy a választóik felé. Úgy érzik, abban érdekeltek, hogy minél szélesebb maradjon a mozgásterük. Tény, hogy az RMDSZ mostani hallgatása is üzenettel bír.
A szövetség kényes helyzetét jelzi. A székelyföldi, erdélyi magyarság csattanós választ adhatna azoknak, akik csupán a körvonalazódó magyar–magyar verseny szavazatszerzési dimenzióját próbálják láttatni az átszervezés kérdésében. Ha közös álláspontot alakítana ki Tőkés László, Kelemen Hunor és Szász Jenő, és akár együtt menetelnének egy székelyudvarhelyi felvonulás élén, megüzenhetnék a román társadalomnak, hogy a magyarság nem enged Székelyföldből.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!