2011. szeptember 23., 09:532011. szeptember 23., 09:53
Márpedig az MSZP-ben a sorok összezárása helyett jelenleg éppen a párt szétverésére irányuló igyekezet látszik erősebbnek. A bomlasztás mögött Gyurcsány Ferenc volt kormányfő-pártelnök áll, aki most látta elérkezettnek az időt arra, hogy megpróbálja újra átvenni az irányítást a pártban, amely neki köszönheti mind történelmi vereségét, mind azt, hogy a mai napig sem tudott kilábalni a hitelességi válságból. Valószínűleg nem véletlen, hogy Gyurcsány épp most érzi szükségét annak, hogy lépjen. A vitatott sukorói kaszinóberuházás támogatása miatt hamarosan az ügyészség előtt kell magyarázatot adnia, és nem kizárt a bírósági eljárás sem. Persze nem lehetetlen a Mesterházy Attila pártelnök által adott magyarázat sem, miszerint a Demokratikus Koalíció felhívásával, hogy a képviselők adják vissza mandátumukat, hogy szinte a teljes képviselőcsoportot lecseréljék a megújulás érdekében, Gyurcsány csupán távozását készíti elő a pártból. Nem kizárt ugyanakkor az sem, hogy azért lett most aktív, mert ha sikerülne „lenyúlnia” a pártot, akkor nem egyszerű képviselőként, hanem a legnagyobb frakcióval rendelkező ellenzéki párt vezéreként tetszeleghetne mártírszerepben az ügyészség, a bíróság – és persze a nagyvilág előtt.
Csakhogy néhány elvakult hívén kívül a jelek szerint az MSZP-n belül sem felejtették el, hogy amilyen botrányos körülmények között került a párt és az ország élére, legalább olyan botrányos körülmények között kellet távoznia – miközben kapkodása és hozzá nem értése miatt az ország is, a párt is a tönk szélére került. A bukott kormányfő azonban ezt nem hajlandó tudomásul venni, és még mindig abban a rögeszmében él, hogy ő az ország vezetésére hivatott, meg nem értett zseni. Felelős, reális alternatívát nyújtani képes ellenzékre persze szükség van. Ám annak, hogy egy újabb Gyurcsány-projekt sikeres legyen, a legfőbb akadálya éppen maga hitelét vesztett, a kormányzásra való alkalmatlanságát többször is bebizonyító Gyurcsány.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.