2012. június 05., 09:382012. június 05., 09:38
Most azonban olyan abszurd dolog történt, hogy akár a szándékosság lehetőségét is fontolóra veszem. A választási kampány utolsó hetére úgy készültem, mintha legalábbis a jégkorszak állna be meghatározott időre, mert tudtam, hogy annyi lesz a munkám, hogy ki se látszom.
A hűtőmet megtömtem, a futócipőimet elővettem. Eszembe sem jutott, hogy munkám megnehezítéséért azok esküdnek majd össze ellenem, amiket én mindeddig csak élettelen tárgynak tartottam: az általam elérhető és használható számítógépek.
Tudvalevő, hogy általában három gépen is dolgozom, attól függően, hogy a városnak épp melyik sarkában van dolgom. Megesett már, hogy egyik-másik egyszer csak beadta az unalmast, de hogy egy héten belül mindhárom, az még soha. Tegyük hozzá, nem mindhárom akkor adta fel, amikor én dolgoztam rajta – az otthoni gép amortizálásában a férj vette ki inkább a részét. A gépek persze nemcsak nagyvonalakban számolták ki azt az időszakot, amikor a legnagyobb szükségem lesz rájuk, hanem percre pontosan. Az első akkor nem akart többé elindulni, amikor egyik eseményről a másikra sietve épp, másfél–két órám lett volna egy sürgős anyagot leadni. A másik félórával határidő előtt dobta be a törölközőt, amikor a cikkem nagy részét már megírtam – nem volt kevés. A harmadik stílszerűen az utolsó kampányhét kezdete előtti vasárnap este – csak hogy el ne felejtsem, ki a főnök.
Nem tudom, a szép szó mennyivel számít többet, mint egy újrainstallálás, de most már megígérem, erre is odafigyelek. Ha valakivel, a számítógéppel nem jó rosszban lenni – ezt most tényleg megtanultam.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok