2011. július 27., 09:352011. július 27., 09:35
Mindig, mindenhol voltak olyanok, akik az átlag fölött kaptak, és olyanok is, akik afféle támogatási károsultnak tekintették magukat. Így az emberi szolidaritás 1989-es érzését részben a segélyek miatt váltotta fel a gyanakvás, az irigykedés, a vádaskodás szelleme. E régi emléket a forradalmárjuttatások tervezett megvonása körüli felháborodás idézte fel. Olyan emberek is acsarkodnak a kormány nyirbáló szándéka ellen, akik 1989 decemberében, a forradalmi napokban legfeljebb abban reménykedtek, hogy nem találja el őket a golyó. Amiként a segélyeket sem a megsegítettek, úgy a forradalmárjuttatásokat sem a forradalmárok kérték. Ezekkel a posztkommunista baloldali kormányok próbálták lekenyerezni a társadalomnak azt a rétegét, amelytől talán a legjobban tartottak. Így születtek azok a jogszabályok, amelyek furábbnál furább jogokat juttattak a forradalmároknak.
Az ingyenes sírhelyre, tömegszállításra, vonatjegyekre vonatkozó előírásokat még meg lehet valahogy magyarázni. Az olyan kitételeken azonban, hogy a forradalmároknak versenytárgyalás nélkül biztosított kereskedelmi helyiség jár, vagy amilyen a kezdeti adómentesség, majd a nyugdíjjáradék volt, hangosan hahotázhattak a közgazdászok. Juttatásaikkal a baloldali kormányok többes célt valósítottak meg. A maguk klientúrájává alakították a forradalmárszervezeteket, de munkát is adtak nekik. Ezek már nem a ’89-es vérengzések rejtelmeit firtatták, hanem hogy miként szerezhetnének érvényt a törvényben biztosított jogoknak. A juttatások utáni hajsza pedig teljesen hiteltelenítette a forradalmártársadalmat. És fel is hígította, korrumpálta. Hiszen olyanok is vágytak a forradalmárigazolványra, akiknek alig volt közük a ’89-es eseményekhez. Nem véletlen, hogy ma alig akad olyan forradalmárszervezeti vezető, akinek a nevére a forradalom hevületében lehetett volna felfigyelni. A forradalmárság ma már nem erkölcsi kategória, hanem üzlet. A kérdés pedig az, hogy meddig jár a forradalmi ingyenebéd?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!