Makkay József
2024. március 27., 14:032024. március 27., 14:03
2024. március 27., 14:432024. március 27., 14:43
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás az egészségügyi intézmények korszerűsítésére és fenntartására. Miközben sokan állítják, hogy a magánegészségügy az igazi sikertörténet. Ezzel ,,csak” az a gond, hogy a szolgáltatásait a lakosság nagyobb része nem tudja megfizetni.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által az alkalmazottak adójából fenntartott állami egészségügyi ellátórendszer számos sebből vérzik, amivel mindenki tisztában van, aki az orvosi rendelőkre, a járóbeteggondozókra vagy a kórházakra szorul. Ha a beteg ingyenesen szeretné a szolgáltatást igénybe venni, hosszú előjegyzési sorok fogadják mindenhol, még az egyszerű vérképlet laboratóriumi elkészítéséhez is egy-két hónapot várni kell. Az állami egészségügy mégis nélkülözhetetlen: ha a betegnek ideje, elegendő türelme és kitartása van, akkor eljut szakorvoshoz és kap ingyenes, vagy részben támogatott gyógyszert.
Ez már a szájegészségügy, a fogászat területe, ahol a kilencvenes években minden magánkézbe került. A jó oldala az, hogy a gyógyászatnak ez az ágazata fejlődött leggyorsabban Romániában. A saját tőkéből, bankkölcsönből, vagy pályázati forrásokból berendezett fogászati magánrendelők már a kétezres években gyökeresen különböztek a lerobbant állami klinikák látványától.
Ugyanakkor a magánszférában dolgozó fogorvosok összehasonlíthatatlanul többet kerestek, mint az állami egészségügyi intézmények orvosai, akik sóvárogva reménykedtek abban, hogy valami csoda folytán egyszer talán elérhetik a fogorvosok bérét. Amire hosszú ideig kellett várni, de napjainkra mégis kiegyenlítődtek a keresetek. Ha mást nem is ruházott be az állam az egészségügybe, de legalább az orvosok és a nővérek fizetését jelentősen megemelte.
A privatizált fogorvosi hálózat sikertörténete viszont megnyugtatta az egymást váltó egészségügyi minisztereket, akik úgy gondolták, végre magától is megoldódott valami Romániában.
A csillogó magánrendelők és a hétköznapi romániai élet valósága azonban két különböző történet. Lehet ugyan a magánegészségügyi rendszerről álmodozni, azonban honi tájainkon más a rögvalóság. A rengeteg szegény, kiskeresetű vagy kisnyugdíjas ember egészségügyi ellátását nem fogják felvállalni a magánklinikák és a magánorvosi rendelők. A lakosság jelentős része ezeket a szolgáltatásokat egyszerűen nem tudja megfizetni.
Ez az oka annak, hogy a rendszerváltás utáni előkelő, élvonalbeli helyéből Románia európai sereghajtó lett a szájegészségügyi ellátás terén.
De ez nem csak a felnőtteket érinti, hanem a fogszuvasodás kezdeti szakaszában szenvedő gyerekeket is. A több iskolát kiszolgáló fogorvosi rendelők semmiben nem hasonlítanak a magánrendelőkre. Ha van iskolai szakorvos, annak csak arra futja, hogy szűrővizsgálat során megüzeni a gyerek szüleinek, a diákot vigyék el egy fogorvosi rendelőbe, ahol természetesen csak a szülők pénzén oldható meg a kezelés.
Nagyon sok gyereknek viszont az ingyenes szűrővizsgálat sem jut ki: sokan úgy fejezik be iskolai tanulmányaikat, hogy még nem jártak fogorvosnál. Ehhez képest a Ceaușescu-rendszer ,,paradicsomi” állapot volt, mert az iskolában évi rendszerességgel kötelező módon megnézte a gyerekek fogazatát egy iskolai fogrovos, és ha kezelésre volt szükség, azt ingyenesen elvégezte.
Miután több nemzedék úgy került ki az iskolapadból, hogy hallott ugyan a fogorvosról, de élőben még soha nem látta.
A fogorvosi kamara is kongatja a vészharangot: egyre több a fogbetegségekkel küzdő, vagy fogatlan ember, és a diákoknak rémisztően rossz a szájegészségügyi ellátása. A 17 éve uniós tag Romániában most döbbent rá a szakma és a politikum, hogy a privatizált fogorvosi rendszerből az elmúlt három évtizedben tömegek szorultak ki.
Balogh Levente
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Balogh Levente
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Balogh Levente
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Páva Adorján
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
szóljon hozzá!