HIRDETÉS
Ahogy akkor, ezúttal is azt láthattuk a televíziók felvételein, hogy a páncélba öltözött karhatalmi erők védtelen, fegyvertelen személyeket is megvertek, indokolatlanul alkalmaztak erőszakot. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kormányellenes tüntetésen csakis a csendőrök viselkedtek elfogadhatatlanul: a demonstrálók közé keveredett rendbontók – egyes állítások szerint futballhuligánok – folyamatosan hergelték, dobálták a rendfenntartókat, mintha csakis az lett volna a céljuk, hogy kiprovokálják a támadást.
A pénteki események fényében most az egymásnak feszülő oldalak képviselői aszerint magyarázzák a történteket, hogy a kormány vagy az ellenzék politikájával értenek-e egyet. Az ellenzék szerint a kormány uszította rá a karhatalmi erőket a békés tüntetőkre, míg a kormányoldal az ellenzék szerepét firtatja. Ez igencsak megnehezíti a tisztánlátást az ügyben, holott kulcsfontosságú lenne, hogy kiderüljön, valójában mi is történt pénteken este. Annyi egyértelmű, hogy mindenkinek jogában áll nyilvánosan bírálni a kormányt, ezt nem lehet elvitatni az ellenzéki szimpatizánsoktól. Az erőszak alkalmazása ugyanakkor egyik részről sem megengedhető.
Ezért a legfontosabb annak a kiderítése, hogyan keveredtek a tüntetők közé a provokátorok, ki állhat mögöttük. A másik pedig az, hogy megállapítsák: miért léptek fel a csendőrök ennyire brutálisan minden tüntetővel szemben, azokat is beleértve, akik egyértelműen nem léptek fel erőszakosan velük szemben. A szakmai és politikai felelősök megnevezése és felelősségre vonása elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy elejét vegyék az amúgy is puskaporos hangulat további elfajulásának. Ha azonban a kormányoldal igyekszik elmismásolni a vizsgálatot, azzal csak azt a gyanút erősíti, hogy köze lehet az erőszakos cselekményekhez.
Pedig a szeme előtt lebeghetne a budapesti példa: a 2006-os rendőrattak és az azért felelős személyek mentegetése kulcsszerepet játszott abban, hogy az akkori magyar kormánypártok végül csúfos, történelmi léptékű bukást szenvedtek.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
