A Chișinău orra előtt elhúzott mézesmadzag az európai uniós csatlakozásról a moldovai lakosság egy részét lelkesíti ugyan, azonban a gagauzokat biztosan nem. Nagyon jól tudják, hogy az uniós csatlakozással a Moldovai Köztársaság még közelebb, talán egy lépésre kerül a Romániával való egyesüléshez, ami meglátásuk szerint autonómiájuk végét jelentené. Ismerve a romániai kisebbségellenes politikai berendezkedést – amelynek fokmérője az erdélyi magyarságtól immár három évtizede megtagadott helyi és kulturális autonómia –, a gagauzok régóta készülnek erre a pillanatra. Már 2014 februárjában Chișinău által el nem ismert referendumot írtak ki, hogy

Az utóbbi években a helyzet annyiban változott, hogy az EU-barát moldovai kormány és államfő még közelebb hozta az országot Romániához, ami óhatatlanul kihat a gagauzok életére is. Mivel a legtöbb gaguz ma orosz nyelven kommunikál az autonóm tartományban – a régióban az orosz, a gagauz és a román is hivatalos nyelv –, a román titkosszolgálatoknak és propagandagépezetnek mindez kiváló alkalom arra, hogy lejárassák, megbélyegezzék a gaguzokat és az 1990-es évek elején kiharcolt autonómiájukat.

Tíz évvel ezelőtt jártam újságíróként riportúton Gagauziában, amikor Mihail Formuzal baskánnal, Gagauzia korábbi kormányzójával is találkoztam egy hosszabb interjú erejéig. Egyhetes ott-tartózkodásom alatt gagauz történészekkel, üzletemberekkel és tanárokkal is sikerült beszélgetnünk, akik kivétel nélkül hatalmas megvalósításnak tartották az autonóm tartomány létrejöttét. Ami nagyjából azzal kezdődött, ahogyan Bukarest vélekedik a Székelyföldről:

Akkoriban talált hasonló elutasításra a transznisztriai orosz közösség önállósodási törekvése is. Ez utóbbi véres háborúba torkollott, azonban gagauz vendéglátóim elmondták, hogy ők nem akarták ezt az utat folytatni. Ajánlatot tettek Chișinău számára, hogy békés úton rendezzék Gagauzia jövőjét. Az orosz hadsereg transznisztriai bevonulása nélkül azonban erre aligha kerülhetett volna sor.

A moldovai politika végül engedett, és egy hosszú tárgyalássorozat végén – a románbarát pártok kemény tiltakozása ellenére –, 1994-ben a moldovai parlament törvényben rögzítette Gagauzia autonómiáját. A Chișinăuval megkötött jogi szerződés azt is kimondja, hogy amennyiben megváltozik az ország államformája – a Moldovai Köztársaság Romániával vagy más országgal egyesül –, a gagauzoknak joguk van függetlenségük kikiáltásához.

Évek óta figyelemmel követem a gagauzok boldogulását, ami hol barátibb, hol ellenségesebb viszonyt jelent Chișinăuval. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy a moldovai kormány nem utalja át idejében a Komrat székhellyel működő autonóm tartományt megillető pénzeket.

a törökökkel szoros rokonságot ápoló gaguz fiatalok közül sokan tanulnak Törökországban, illetve török üzletemberek fektetnek be az autonóm régióba.

Gagauzia válaszút előtt áll. Valószínű, hogy autonómiáját hosszabb távon csak török és orosz segítséggel tudja megóvni. A sokismeretlenes jövő egyelőre azonban nekik kedvez, hiszen nem csak a gagauzok, hanem a moldovaiak többsége sem kér Romániából. Mint ahogy az európai uniós tagság is a jövő ködébe vész.