Makkay József

Makkay József

A bűnbaknak kikiáltott Gagauz Autonóm Tartomány

2023. május 16., 12:242023. május 16., 12:24

2023. május 16., 13:152023. május 16., 13:15

Az utóbbi időben a moldovai és a romániai sajtó hangulatkeltő cikkekkel esett neki a Moldovai Köztársaságban működő Gagauz Autonóm Tartománynak, amelyről azt írják, hogy lakosságának többsége oroszbarát, és a kormányzóválasztást megnyerő Evghenia Guţul baskán is Moszkva embere. Az persze kizárt lenne, hogy a gagauzok és vezetőik románbarátok legyenek, hiszen ahova Románia beteszi a lábát, ott esély nem marad más népcsoportok autonómiájára.

A romániai tapasztalatokból és a két világháború közötti román megszállásból mindezt jól ismerik a gagauzok.

A Chișinău orra előtt elhúzott mézesmadzag az európai uniós csatlakozásról a moldovai lakosság egy részét lelkesíti ugyan, azonban a gagauzokat biztosan nem. Nagyon jól tudják, hogy az uniós csatlakozással a Moldovai Köztársaság még közelebb, talán egy lépésre kerül a Romániával való egyesüléshez, ami meglátásuk szerint autonómiájuk végét jelentené. Ismerve a romániai kisebbségellenes politikai berendezkedést – amelynek fokmérője az erdélyi magyarságtól immár három évtizede megtagadott helyi és kulturális autonómia –, a gagauzok régóta készülnek erre a pillanatra. Már 2014 februárjában Chișinău által el nem ismert referendumot írtak ki, hogy

amennyiben a Moldovai Köztársaság Romániával egyesül, a Gagauz Autonóm Tartomány függetlenedne, azaz kiválna az új államból.

Az utóbbi években a helyzet annyiban változott, hogy az EU-barát moldovai kormány és államfő még közelebb hozta az országot Romániához, ami óhatatlanul kihat a gagauzok életére is. Mivel a legtöbb gaguz ma orosz nyelven kommunikál az autonóm tartományban – a régióban az orosz, a gagauz és a román is hivatalos nyelv –, a román titkosszolgálatoknak és propagandagépezetnek mindez kiváló alkalom arra, hogy lejárassák, megbélyegezzék a gaguzokat és az 1990-es évek elején kiharcolt autonómiájukat.

Tíz évvel ezelőtt jártam újságíróként riportúton Gagauziában, amikor Mihail Formuzal baskánnal, Gagauzia korábbi kormányzójával is találkoztam egy hosszabb interjú erejéig. Egyhetes ott-tartózkodásom alatt gagauz történészekkel, üzletemberekkel és tanárokkal is sikerült beszélgetnünk, akik kivétel nélkül hatalmas megvalósításnak tartották az autonóm tartomány létrejöttét. Ami nagyjából azzal kezdődött, ahogyan Bukarest vélekedik a Székelyföldről:

a chișinăui parlament és a kormány kijelentette, hogy Gagauzia nem létezik.

Akkoriban talált hasonló elutasításra a transznisztriai orosz közösség önállósodási törekvése is. Ez utóbbi véres háborúba torkollott, azonban gagauz vendéglátóim elmondták, hogy ők nem akarták ezt az utat folytatni. Ajánlatot tettek Chișinău számára, hogy békés úton rendezzék Gagauzia jövőjét. Az orosz hadsereg transznisztriai bevonulása nélkül azonban erre aligha kerülhetett volna sor.

A moldovai politika végül engedett, és egy hosszú tárgyalássorozat végén – a románbarát pártok kemény tiltakozása ellenére –, 1994-ben a moldovai parlament törvényben rögzítette Gagauzia autonómiáját. A Chișinăuval megkötött jogi szerződés azt is kimondja, hogy amennyiben megváltozik az ország államformája – a Moldovai Köztársaság Romániával vagy más országgal egyesül –, a gagauzoknak joguk van függetlenségük kikiáltásához.

Évek óta figyelemmel követem a gagauzok boldogulását, ami hol barátibb, hol ellenségesebb viszonyt jelent Chișinăuval. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy a moldovai kormány nem utalja át idejében a Komrat székhellyel működő autonóm tartományt megillető pénzeket.

Az elmúlt évtizedekben a régiót sokban segítette Törökország:

a törökökkel szoros rokonságot ápoló gaguz fiatalok közül sokan tanulnak Törökországban, illetve török üzletemberek fektetnek be az autonóm régióba.

Gagauzia válaszút előtt áll. Valószínű, hogy autonómiáját hosszabb távon csak török és orosz segítséggel tudja megóvni. A sokismeretlenes jövő egyelőre azonban nekik kedvez, hiszen nem csak a gagauzok, hanem a moldovaiak többsége sem kér Romániából. Mint ahogy az európai uniós tagság is a jövő ködébe vész.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.