2011. július 14., 09:202011. július 14., 09:20
Így próbálják jobb belátásra bírni a szövetséget, mely az elmúlt hetekben meghiúsította az ország közigazgatásának az átszervezését, és a levél útján történő szavazás tervezetét is ellenzi. Nagyjából így foglalható össze Lakatos Péter képviselő nyilatkozata, amelyben a korrupcióellenes ügyészség által vizsgált Borbély László környezetvédelmi miniszter védelmére siet. Az efféle védelem nem Lakatos találmánya. Ahányszor korrupciós vádakkal illettek egy politikust az elmúlt tíz évben Romániában, mindig akadt olyan párttársa, aki a politikai játszmák részeként próbálta láttatni a történteket.
Ezek a magyarázatok pedig erősen elgondolkoztatják az embert, aki a rendszeren kívülről próbálja megérteni a közélet és a politika öszszefüggéseit. Úgy láttatják ugyanis, hogy a politika világát a korrupció, a hatalommal való visszaélés, a zsarolás határozza meg. Csak ilyen esetekben nyílik rés a kulisszákon. A közember csak ilyenkor veheti észre, hogy a politikusi nagy szavak a tisztességről, a hatalmi ágak elválasztásáról, a munkáról, azok mind csak a szemfényvesztés részei. Súlyos a látlelet. Ha egy tisztességes családban a szülők azt tapasztalják, hogy a gyermekük hasonlóan rossz társaságba keveredett, megpróbálják kiszakítani a környezetéből. De hát ilyen a politika valódi világa? Valóban a zsarolás az események valódi mozgatórugója? Ha igen, akkor mit keresnek a választottaink is ebben a társaságban? Miért nem borították fel már rég az asztalt? Miért nem próbáltak leszámolni a politika alvilági megoldásaival? És mit keres Románia az Európai Unióban? Miért nem kereste inkább a banánköztársaságokkal a partnerkapcsolatokat?
Borbély Lászlót kétségtelenül megilleti az ártatlanság vélelme. Aki azonban úgy próbálja őt menteni, hogy buzgalmában besározza az egész politikai osztályt, az rossz szolgálatot tesz. Az ilyen magyarázatok következménye, hogy odalett a bizalmi viszony a választók és a választottak között, hogy egyre többen érzik: ezek nem minket képviselnek. A megállapítás pedig nem egy emberre, nem egy pártra, hanem az egész politikai osztályra kiterjed.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!