2009. június 03., 11:552009. június 03., 11:55
Most épp az európai parlamenti választások szolgáltatnak ürügyet ahhoz, hogy tovább korbácsolják a magyarellenes indulatokat: rendkívüli parlamenti ülésen kívánják elítélni Orbán Viktor Fidesz-elnök kijelentését, amelynek értelmében vasárnap eldől, hányan képviselik a Kárpát-medencei magyarságot az Európai Parlamentben.
Orbán pellengérre állítása politikai pótcselekvésnek persze kitűnően alkalmas, de attól még a különböző országokból érkező magyar képviselők együttműködése elengedhetetlen – már csak az olyan gyógyíthatatlan fasiszták miatt is, mint amilyen a pozsonyi kormánykoalíció hangadójának számító Ján Slota. Annak megmagyarázása meg már legyen a paranoiával foglalkozó lélekgyógyászati szakemberek feladata, miért vizionálnak
Pozsonyban mindig Nagy-Magyarország helyreállítására irányuló törekvéseket, amikor a szétszakított magyar nemzetrészek európai keretek között kívánnak fellépni jogaik és érdekeik védelmében. Az, hogy a szlovák hőbörgéshez most Prága is csatlakozik, csupán annak a jele, hogy Csehországban is készülnek az EP-választásokra, és Orbán, illetve a magyar jobboldal megerősödésében fenyegetést látnak a még mindig a cseh (és természetesen a szlovák) állam alapjait képező Benes-dekrétumokra, amelyek a német és a magyar közösség jogfosztását rögzítik.
Ezért is álságos a szlovák külügyminiszter véleménye, amelyben úgy vélte, Orbán kijelentései nem tartoznak a 21. század Európájába. Ha ugyanis van olyan, ami nem tartozik oda, akkor az a kollektív jogfosztást kíméletlenül megvalósító Benes kultusza, a pozsonyi kormány kóros magyarfóbiája, primitív sovinizmusa.
Aminek pedig mindenképpen helye van, az az európai régiókban élő nemzetek, nemzetrészek jogainak tiszteletben tartása, identitásuk megóvása az Unió keretei között – például az EP-ben megvalósuló együttműködéssel. Ezt mind Szlovákia, mind Németország, mind az EU elnöki tisztségét betöltő Csehország külügyminiszterének illene tudnia. Még így, kampányidőszakban is.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.