Sziklába vájt világörökség Jordániában: természeti szépségeket, több ezer éves kulturális kincseket rejt a közel-keleti ország

A koronavírus-járvány okozta korlátozásokból mindenkinek elege van, így sokan vágynak felfedezni ismeretlenebb, egzotikusabb vidékeket. A Szaud-Arábiával, Izraellel is határos, Bukarestből háromórányi repülőúton megközelíthető Jordánia abból a szempontból tűnt vonzónak, hogy február utolsó hetében ugyanúgy alakult a járványgörbe, mint itthon. Amennyiben a beutazásnál kötelező PCR-teszt eredménye negatív lett, semmi akadálya nem volt annak, hogy betekinthessünk az ókort a modern jelennel ötvöző, közel-keleti, államformáját tekintve hásimita királyság kultúrájába, az ott élő emberek mindennapjaiba, felfedezhessük az ország természeti szépségeit. Jordániában a dinár a pénznem, az átlagárak a kelet-európaiak zsebéhez mérten nem túl magasak.

A szinte 90 százalékban arabok lakta ország 1946-tól független, korábban brit gyarmat volt, talán ez is az egyik magyarázata, hogy a nagyvárosokban szinte mindenki beszél angolul. Az alkotmányos monarchia élén II. Abdullah király áll, ezt jelzi repülőtéren, boltokban, éttermekben vagy a lakóházak földszintjén működő autószerelő műhelyekben kifüggesztett, mosolygó arckép is. A képeken Abdullah gyakran az apja, az 1999-ben elhunyt Husszein király, valamint legidősebb fia, Husszein koronaherceg társaságában tűnik fel. Változatos helyzetekben is megörökíttette magát, hol európaias öltözetben, hol arab fejfedővel, úgynevezett kufival, esetleg fehér-piros arab kendővel a fején jelenik meg, így számunkra úgy tűnt, minden társadalmi réteg a maga uralkodóját tisztelheti benne.

A 10 milliós országban a lakosság zöme a vízben és zöld területekben gazdagabb nyugati részben, továbbá Ammánban, a fővárosban és környékén él.

Ottjártunkkor Ammán a pandémia előtti időket idézte, az utcán nagyon kevesen viseltek maszkot, az éttermekbe, boltokba belépve sem kérte senki számon arcvédő hiányát. A központ hangyabolyhoz hasonlítható, minden utcában árusok százai kínálják portékájukat nem csak a turistáknak, a helyiek is innen szerzik be a mindennapi élethez szükséges háztartási kellékeket, ruhákat, zöldségeket-gyümölcsöket.

Egyedi látványt nyújt a hegybe épített római színház romjai alatti tér, amely esténként megtelik élettel: papírrepülővel játszó gyerekek, görkorcsolyázó-futballozó kamaszok, piknikező családok, esti imájukat Mekka felé fordulva végző idős férfiak látványa fogad.

A legtöbb Jordániába látogató turista számára nem Ammán a fő úti cél, hanem a Holt-tengert, a kanyonokat, a sivatagot érkezik felfedezni. Sokan a letűnt korokat, arab–zsidó–keresztény kultúrák keveredését idéző romokra, a világörökség részét képező, sziklába vájt templomairól híres Petrára kíváncsiak.

Az Izrael és Jordánia között határként szolgáló, 400 méterrel a tengerszint alatt fekvő Holt-tenger egyedi élményt nyújt az oda látogatóknak. A hagyomány szerint valamikor a bibliai Szodoma és Gomora lehetett itt, a két bűnös város, melynek lakóit önteltségükért, paráznaságukért Isten kénköves esővel pusztította el. Napjainkban azonban úgy tűnik, nem kell tartani az isteni ítélettől: a sós tenger partján jelentős szerepet kap az egészségturizmus, több szálloda kínálja wellness-szolgáltatásait, ugyanis a són kívül számos vegyi anyag oldódik a vízben, az itt található, gyógyhatású iszapot csomagolva is árulják.

A tengerbe bemerészkedni igazi kihívás, ugyanis a víz szélén az éles sókristályok összevágják az ember talpát, tenyerét, azonban ez nem riasztja el a legtöbb turistát attól, hogy kipróbálja, milyen érzés lebegni a Holt-tenger vizén.

Jordániában ugyancsak kihagyhatatlan természeti látnivalók a kőhasadékok, ahonnan egészen keskeny sziklaszorosokon ereszkedik alá a víz a tengerbe. Ezek közül az egyik a legismertebb az Arnon völgye, melyet egy folyó, a Muzsib vádi szel ketté. A keskeny völgy két oldalán vörös és sárga homokkő sziklák meredeznek, a szurdokban néhol bokáig, máshol derékig érő a víz. A hely minden évben tavasztól őszig nagyon népszerű a kanyontúrák és az extrém sportok szerelmesei körében.

Aki felkeresi Jordániát, mindenképp eltölt pár napot a sivatagban is. Az ország déli részén található Rum vádi sivatag természetes sziklaképződményei, aranyszínű homokja a huszadik század első felében élt brit Arábiai Lawrence-t is megigézték: a törökök elleni forradalom egyik vezetőjeként itt ütötte fel hadiszállását. Ezenkívül a sivatag egyedi látványa az űrben játszódó filmek rendezőit is megihlette, a hely ismerős lehet a Csillagok háborúja-rajongók körében, ugyanis a film szerint ezen a helyen született Anakin Skywalker, a későbbi Darth Vader. A természetvédelmi területre csak idegenvezető kíséretében lehet belépni, az egyik beduin törzs tagjai szállítják terepjáróval a turistákat a homokdűnék között.

Idegenvezetőnktől, Farazstól megtudtuk, a faluban élő törzs kétszáz évvel ezelőtt települt át Szaúd-Arábiából, jelenleg 2500-an élnek a településen, ahol két iskola is működik, egyik a fiúk, másik a lányok számára.

Az öt éve idegenvezetéssel foglalkozó fiatal fiú elmondta, szereti a sivatagi életet, egyetlen probléma, hogy nehezen talál feleséget magának, ugyanis aki neki tetszik, a családjának nem, vagy fordítva. Szintén idegenvezető bátyja büszkén hozzáteszi, neki már két felesége van és egy fia, és ha Allah is megsegíti, jövőre elveszi harmadik feleségét.

Jordánia kétségkívül legszebb látnivalója az UNESCO-világörökség részét képező Petra. A Kr. e. 4. században virágzó Nabateus Királyság fővárosát sokáig eltűnt településként tartották számon, a 19. század elején egy svájci kalandor fedezte fel újra. A vörös homokkő sziklába vájt, lenyűgöző építészetű város évezredekkel ezelőtt fejlett infrastruktúrával rendelkezett, melynek nyomai ma is láthatóak. Néhol csak egyszerű szabályos üregek vannak a sziklafalba vájva, másutt pedig szebbnél szebb, monumentális homlokzatok láthatóak. A városba keskeny ösvényen, ötven méternél is magasabb hegyfalak között lehet bejutni.

Az egész hely időutazásként hat, ugyanis ide gépkocsi nem jöhet be, helyette tevékkel, szamarakkal vagy kis termetű lovakkal szállítják a beduinok a turistákat.

Ottjártunkkor egy „csatajelenetnek” is szemtanúi voltunk, a törzs néhány tagja összeszólalkozott, és ütlegelni kezdte egymást, a többiek segítségükre siettek, és csak a rendőrség közbelépésével lett vége a turisták számára, régi, kosztümös filmeket idéző jelenetnek. Egyébként a jordániai emberek nagyon vendégszeretőek és segítőkészek, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a pandémia előtt naponta több ezren keresték fel a modern világ hét csodájának egyikeként számon tartott Petrát.

A közel-keleti ország még számos látnivalót rejteget, akik érdeklődnek a történelem és kultúra iránt, többek között a keresztes lovagok nyomába eredhetnek, vagy felfedezhetik a hegyeket is. Több mint egyhetes ott-tartózkodásunk alatt számtalan pozitív élményben volt részünk, szóba elegyedtünk helyiekkel is, akik közül sokan, miután megtudták, hogy magyarok vagyunk, elmondták, ők is jártak már Magyarországon, felsoroltak magyar szavakat, amiket ismernek.

Ezenkívül többen érdeklődtek, hogy mi is történik Európában, és tényleg készülődik-e háború, ami közvetve az ő életükre is kihat majd.

Aggodalmuk sajnos nem volt alaptalan...