Szétválasztani a valóságot a virtualitástól – Fazakas Ildikó pszichológus a videójátékok gyermekekre gyakorolt hatásairól

Már évek óta világosan körvonalazódó trend, hogy a gyerekek, tinédzserek egyre több időt töltenek a számítógép, laptop, táblagép vagy okostelefon képernyője előtt, a koronavírus-világjárvány miatt bevezetett online oktatás miatt pedig ez az idő nemcsak hogy tovább nőtt, de a szülők is egyre kevésbé tudják kitolni azt a kort, amikor hasonló eszközt adnak gyermekeik kezébe. A témában jártas szakemberek véleménye már évek óta többnyire megegyezik abban, hogy érdemes minél inkább kihúzni azt a kort, amikor a gyermek megkapja első okostelefonját.

Az elmúlt időszakban azonban ez is átalakult. Míg bő két évvel ezelőtt az iskolapszichológus nyugodtan tanácsolhatta a szülőknek, hogy minél tovább várjanak azzal, hogy okostelefont vagy számítógépet vásárolnak a gyereküknek, a pandémia óta ezt már kevésbé teheti meg. „Az a szülő, aki nagyon tudatosan elhatározza, hogy kivédi, meg tudja – vagy legalábbis a pandémia kezdetéig meg tudta tenni.

Az a szülő, aki korábban nem adott okostelefont a gyermekének, az online oktatás miatt kénytelen volt beszerezni azt.

Hiába tanácsolom egy szülőnek, hogy minél később kerüljön a gyermek hasonló eszközök közelébe, amikor az iskola és az óvoda miatt ezek használata ma már kötelezővé vált” – osztotta meg tapasztalatait a Krónikával Fazakas Ildikó iskolapszichológus (portrénkon), aki a sepsiszentgyörgyi Ady Endre és a Gödri Ferenc Általános Iskolákban huszonkét éve foglalkozik gyermekekkel, és szakmájából kifolyólag közvetlen közelről ismeri a fiatal generációt érintő legfontosabb témákat, jártas az őket érintő legaktuálisabb problémák és kihívások terén.

Ami az internethasználati szokásokat illeti, azt mondja, a 9–16 éves korosztály leggyakrabban a közösségi média oldalait, a Facebookot és az Instagramot használja, ezek közül is inkább az utóbbit, a Facebook ugyanis már elavultnak számít a fiatal generáció körében. Míg a fénykép- és videótartalmak megosztására alkalmas Instagram és Tiktok oldalai – ahol gyakran éri a gyermekeket bántalmazás – a lányok közt népszerűbbek, a fiúk a Youtube videómegosztó böngészésével, illetve különböző videójátékokkal töltik szívesebben idejüket.

Fazakas Ildikó szerint sajnos gyakran találkozni olyan esetekkel is, amikor a gyerek – hazaérve az iskolából – akár éjszakába nyúlóan játszik ezekkel a játékokkal. A szélsőséges esetektől eltekintve ugyanakkor az is elmondható, hogy a videójátékok – akár egyedül, akár társakkal együtt játsszák – a legtöbb fiú életében napi szinten jelen vannak.

Még mielőtt a függőséget okozó és agressziónövelő vonatkozást mélyebben körüljárta volna, a szakember kiemelte, hogy egyes kutatások szerint a videójátékok bizonyos szociális és kognitív kompetenciákra fejlesztően hatnak. Javíthatják például a szem- és kézkoordinációt, a megfigyelőképességet, a koncentrációt és a figyelmet, ugyanakkor serkentőleg hatnak a gyors döntéshozatalra is. Véleménye szerint a kulcs az arany középút megtalálásában, a megfelelő játékok kiválasztásában és az időbeni korlátozásban rejlik.

Fazakas Ildikó szerint ugyanakkor minden gyerekre vonatkozó, általános következtetéseket nem lehet levonni, hiszen míg egyeseket kevésbé érint, más gyerekeknél komoly problémákat tud okozni a túlzásba vitt videójáték-használat. A téma mentén leggyakrabban felmerülő kérdés a függőség és az abból fakadó, különböző devianciák.

A helyzet súlyosságát igazolja az is, hogy 2019-ben a videójátékokkal kapcsolatos zavarok hivatalosan is felkerültek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegséglistájára.

Míg sok európai országban komolyan veszik a jelenséget, és több figyelmet fordítanak a kezelésre, addig a szakember szerint az országban valahogy elsikkadnak a probléma orvoslására kialakított stratégiák. Mint mondta, a teljes addiktológia területén nagy a szakemberhiány, Bukarest kivételével nem is lehet hasonló kezelést igénybe venni.

Elmondta, hogy a gyermekek esetében a valós cél hiánya jelentősen befolyásolja a függőség kialakulásának veszélyét. „Azoknál a gyerekeknél, akik sportolnak vagy játszanak valamilyen hangszeren, az elérendő cél nagyon is valós. Ha egy gyereknek az élete csak a játékprogramokra korlátozódik, és kizárólag az lesz a célja, hogy egy bizonyos játékszintet elérjen, az nem valós, hanem egy virtuális cél” – húzta alá a pszichológus.

A virtuális világban eltöltött időnek, az ott zajló tevékenységnek ugyanakkor hatása van a valós életre is. Fazakas Ildikó kiemelte, hogy elsorvadhatnak például kommunikációs készségek, hiszen akkor sem beszélhetünk annak igazi, élő jellegéről, ha a játékot egyszerre többen játsszák a számítógépen. A videójátékok sajátossága ugyanakkor, hogy egyidejűleg különböző életkorú felhasználók léphetnek be, amely során a gyermek könnyen tanulhat olyan kifejezéseket, amelyek nem az életkorának megfelelőek.

Hozzátette, ha a szülő nem ellenőrzi rendszeresen gyermekét, a játékban használt, vulgáris kifejezések miatt a kommunikációs stílus nagyon elfajulhat. Éppen ezért azt tanácsolta, hogy a szülői felügyeletnek a gyermek által böngészett virtuális tartalmakra is ki kell terjednie, hiszen a világhálón szintén nagy valószínűséggel találkozik az életkorát meghaladó információkkal.

Egy másik, nehezen kiszűrhető, ám valós vetület az elmagányosodás, amit a szülők gyakran csak akkor vesznek észre, amikor valamilyen agresszív magatartás üti fel a fejét, vagy az iskola jelzi, hogy gond van.

Amikor pszichológus segítségével visszapörgetik az életeseményeket, kiderül, hogy az agresszivitás és a különböző magatartásbeli zavarok rendszerint egy hosszabb folyamat eredményeként jelentkeznek. A gyermekek körében oly népszerű lövöldözős játékokat vizsgálva a kriminálpszichológusok és a játékelmélettel foglalkozó szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy ezek mind az agresszivitással, szélsőséges esetekben pedig mind a gyilkosságokkal összefüggésbe hozhatók.

Végeztek már kutatásokat, amelyekből kiderült, hogy egyes serdülőgyilkosságot elkövető fiatalok esetében lekövethető az ilyen jellegű videójátékok használata.

A játékok károsságát illetően azonban megoszlanak a vélemények.

Egyes kutatók úgy találják, hogy a videójátékok nagy része az erőszakos cselekedetet jutalmazza, az agressziót pedig mint problémakezelési megoldást mutatja be. Emellett csökkenti az empátiát és érzéketlenít. Más kutatók ezzel szemben úgy tartják, hogy ezek segítik a gyermeket a feszültséglevezetésben.

Bár egyértelmű megállapodás nem született a kérdés kapcsán, Fazakas Ildikó úgy véli, a mérleg nyelve inkább az első szempont fele billen, a videójátékok pedig később, a felnőttkorban alkalmazott problémakezelési módszereket is befolyásolhatják – nem feltétlenül pozitív irányba.

A túlzásba vitt internethasználat és a videójátékok káros hatása a szakember szerint bizonyos jelekből könnyen felismerhető, ebben van kiemelt szerepe nem csak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak és az osztályfőnöknek is. Egy beszélgetés során ugyanis sok minden kiderül: a megváltozott szókincsből, a viselkedésből, a hirtelen bekövetkező, megjelenésbeli változás alapján és az iskolai eredmények romlásából ki lehet következtetni, hogy mekkora is a baj.

Az iskolapszichológus ugyanakkor kiemelte, hogy a gyermeknek el kell érnie egy bizonyos érzelmi és értelmi intelligenciaszintet ahhoz, hogy szét tudja választani a játékot a valóságtól. Ahhoz, hogy megfelelően kezelje az online játékok virtuális világát, be kell töltenie legalább a 15–16 éves kort.

Éppen ezért a szülő és gyermek közti bizalmas beszélgetésnek óriási szerepe van. Mint mondta, 10–12 éves korban, amikor a gyermek még valamelyest hallgat a szülőre és nyitott a vele való beszélgetésre, érdemes megvitatni a játék mentén felmerülő kérdéseket és szabályokat.

Ehhez viszont érdemes a megfelelő helyet és időt kiválasztani, az oktatószöveg a szakember szerint ugyanis rendszerint nem ér célba.

„Az eltiltás nem megoldás, hiszen az rombolja a szülő-gyermek viszonyt. Egyes kutatások arról számolnak be, hogy ha az adott információs rendszerben jártas szülő együtt játszik a gyermekével, jobban kontrollálhatja a nézési időt. Ezáltal kevesebb lesz a konfliktus, és jobb lesz a családi légkör is. Érdemes tehát megtalálni a középutat” – vázolta az iskolapszichológus.

A felnőtteknek tartott, tájékoztató előadásain a szakember azt javasolja, hogy legyenek jártasak a gyerekek által kedvelt videójátékokban és internetes tartalmakban. Az a szülő ugyanis, akinek nincs tapasztalata, kevésbé hitelesen beszél majd a káros hatásokról. Fontosnak tartotta egyúttal kiemelni, hogy a szülőknek egyet kell érteniük a szabályozásban, illetve mintát kell szolgáltatniuk a gyerekük számára.

– tette hozzá. Ha fogékony rá a gyerek, a szakember javasolja, a szülők készítsenek listát arról, milyen hasznos tevékenységekkel töltheti a gyerek a videójátékozásra szánt időt, érdemes átbeszélni azok hosszú távú hatását.

Fazakas Ildikó arra is kitért, hogy azok számára, akik kevésbé jártasak a témában, ma már rengeteg oktatóvideó, kisfilm, cikk és könyv elérhető az interneten, ami segíthet a szülőknek úgy megközelíteni a kérdéskört, hogy az a gyermek számára is érthető és érdekes legyen. Példaként a Sólymos Ákos által írt Frici, Fülöp és a hackerek című gyerekkönyvet hozta fel. Említést tett ugyanakkor az úgynevezett. „control parental” címszó alatt elérhető szűrőprogramokról is, amelyekkel részletekbe menően követhetőek a gyerekek által böngészett oldalak és a különböző platformokon töltött idő.