A Nyitott Kapuk a Kolozsvári Unitáriusoknál című rendezvénysorozat záróakkordjaként megtartott Hobo és bandája-koncertre több százan voltak kíváncsiak.

A hetvenéves, Kossuth-díjas művész magabiztosan uralta a színpadot, Szörényi Leventének is „odaszúrt”, aki a Sárika egy kicsikét butácska… című számmal minden tehetségkutatót megnyert, neki bezzeg a Hajtók dalával ez nem sikerült, pedig egy hófehér öltönyt is csináltatott – amit aztán sohasem viselt.

A közönségnek is oda-odaszólt, ha úgy érezte, valaki túllőtt a célon. „Azt a dalt Deák »Bill« Gyula énekli, aki harminc éve kilépett a zenekarból” – pirított rá például egy fiatalemberre, aki a Kőbánya Bluest kérte az első sorból. „Legyen türelmed” – szólt oda egy másik hangoskodónak, és igazából csak azért nem voltak sértőek ezek a megjegyzések, mert látszott, hogy a zene iránti tiszteletből fakadnak.

Akár az a rendezvény, amelynek keretében tavaly május elsején hatezer gitáros játszotta el együtt Jimi Hendrix Hey Joe című számát Wroclaw főterén, majd a szám végén hatezer gitárt emeltek a magasba. „Akkor értettem meg, hogy a zene mégsem halott” – emlékezett Hobo. Póka Egon, a régi „harcostárs” basszusgitáron működött közre, ifj. Tornóczky Ferenc pedig a műfaj egyik jelképévé vált Gibson Les Paulján játszott tempós szólókat.

A koncert csúcspontján a JZSUK kórusa adta elő a Viharban születtem című dalt Ercsey-Ravasz Ferenc remek átiratában, majd belépett a zenekar is, és Hobóval közösen a kórus még egyszer elénekelte a szerzeményt, katartikus élményt nyújtva a közönségnek. A végére jutott még néhány sláger, majd József Attila A hetedik című versének Hobo-féle változatával búcsúzott a kolozsvári közönségtől a veterán zenész és bandája.