Varrd magad a viseleted: hagyomány és közösségépítés a Szilágyságban hódító tanfolyam keretében

Közel hatszáz népviselet készült két év alatt a Varrd magad a viseleted! elnevezésű hagyományőrző program keretében. A kezdeményezést 2019-ben a Szilágy Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (SzIT) indította el, ötletgazdája Bogya Anna, a SZIT elnöke. A tanfolyam során a szilágysági nőknek lehetőségük nyílik megismerni saját viseletüket, és szakszerű segítséggel saját kezűleg elkészíthetik azt. Katona Ibolya, a program koordinátora a Krónika megkeresésére elmondta, amikor 2019 tavaszán meghirdették a programot, tizenöt település egyből jelezte részvételi szándékát, mostanra pedig már megduplázódott ez a szám. Egyes települések, ahol 2019-ben vagy 2020-ban már elkészült a női viselet, nyáron arra készülnek, hogy szintén a program keretében férfiingeket is varrjanak.

A projekt megvalósítása érdekében a szervezők pályázatot nyújtanak be a Csoóri Sándor Alaphoz. Első évben megvették a varrógépeket, amelyeket azóta is használnak, településről településre szállítanak. Szintén a magyarországi kormányzati programnak köszönhetően veszik meg a ruhák anyagát, illetve a különböző cérnákat, gombokat, díszítőelemeket. A Szilágy megyei RMDSZ is értékelte, értékeli az ötletet, így a kezdetek óta támogatja megvalósulását.

– fogalmazott Katona Ibolya. A tanfolyamnak helyet adó termet általában a helyi RMDSZ, az önkormányzat vagy a helyi egyház biztosítja – sok településen a helyi lelkészek, lelkésznők szívvel-lélekkel álltak az ügy mellé.

Annak kapcsán, hogy egy-egy településen mennyire volt könnyű vagy nehéz a mintaként szolgáló hagyományos viseletet elővenni, Katona Ibolya rámutatott, nagyon eltérőek a tapasztalatok. Ő krasznaiként például megőrizte nagyanyja lánykori ruháját, de az egész településre jellemző, hogy őrzik a hagyományos értékeiket, szokásaikat, tárgyaikat – így a viseletet is. Mintegy másik végletként említette Ipp községet, ahol valószínűleg a 1940-es mészárlás miatt a magyarság nem őrizte, nem merte megőrizni identitása olyan elemét mint a viselet, így tulajdonképpen újra kellett teremteni azt néhány fényképtöredék és visszaemlékezés alapján. Alapvetően minden településen tudták, hogy milyen a viseletük, az idősebbek sokszor még a részletek, a díszítések jelentéseit is felidézték.

A programkoordinátor kifejtette, minden település esetében lejegyzi azokat az információkat, amiket a viseletről hall, megtud, illetve kér egy leírást róla

– és bár ez nem néprajzi jellegű munka, a jövőben talán még hasznos, hasznosítható lehet.

A projekt egyik célja az volt, hogy a fiatalok körében népszerűsítsék a népviseletet, tegyék „trendivé” használatát. Ennek kapcsán megtudtuk, bár nagyon változatos volt a résztvevők életkora, tizenévesektől akár hatvanévesekig, a szervezők sikerként élik meg, hogy sok fiatal is csatlakozott. A program koordinátora szerint a különböző generációk segítik egymást, és egyúttal jó közösség is kialakul.

Az is alapgondolat volt, hogy az idősebb generáció átadja tudását a fiatalabbaknak.

Legutóbb például Selymesilosván varrták 14-15 éves kislányok saját viseletüket.

Az elkészült ruhákat mindenki megtarthatja. Sok településen jelentősebb ünnepeken, úrvacsoraosztáskor öltik magukra a nők, de az óvónők, tanítónők évnyitókra, évzárókra is felveszik. Katona Ibolya arról is beszámolt lapunknak, hogy több megye – Bihar, Maros és Szatmár – is kérte, a projektet terjesszék ki a Szilágyság határain túlra. A szervezők erre nyitottak, de úgy gondolták, hogy először szeretnék Szilágy megyében befejezni a munkát. Maros megyében valamilyen szinten beindulni látszik a projekt, mivel segítséget kértek, hogy saját pályázatot nyújtsanak be, illetve a programkoordinátor is ellátta őket tanácsokkal.

Szarvadi Katalin, a désházi iskola igazgatónője elmondta, településük még 2019-ben nagy örömmel csatlakozott a projekthez, mivel alapvetően őrzik, ápolják hagyományaikat, tánccsoportjuk is van, a résztvevőket sem kellett győzködni, szinte egyből jelentkezett tizenhat nő. Désházán már a viseletvarrás előtt alaposan dokumentálódtak, ellátogattak idősebb asszonyokhoz, akiknél fényképeket készítettek a ruhákról, és információkat gyűjtöttek az elkészítés „törvényéről”.

A faluban a résztvevők között a huszonéves korosztály dominált, ami az igazgatónő szerint annak is köszönhető, hogy a helyiek számára nagyon fontos a viselet.

„Voltak olyan anyukák, a tizenhat résztvevő közül hét – köztük jómagam is –, akik maguknak és kislányuknak is készítettek népviseletet” – mutatott rá az iskola­vezető. Szarvadi Katalin szerint a gyerekek is nagyon büszkén hordják a viselet, bár most a járványhelyzet miatt elsősorban templomban, remélik, hogy a jövőben a projekt keretében készített ruhákat március 15-i ünnepségeken, megemlékezéseken is felvehetik majd. Kiemelte, a település sok nőtagja dolgozik varrodában, így valószínűleg a jövőben hasznosítják majd, amit a tanfolyam keretében tanultak, és varrnak maguknak viseletet. Sőt erre már volt próbálkozás is, többen készítettek hagyományos kabátkát a viselethez – ezt már a projekten kívül.

Kocsis Klára, aki lelkészférjével húsz éve él Ippen, elmondta, korábban is kutakodtak, hogy megtudják, milyen volt a helyi viselet, de nem igazán találtak forrásokat. A lelkészfeleség szerint a program nagyon jó volt a közösségformálás szempontjából, illetve ezáltal sokan megszerették a varrást, a tanfolyam befejezése után többen vettek maguknak varrógépet.

Két idősebb varrónő segítette a munkát, a kezdőket bevezették a varrás rejtelmeibe, illetve ők szabták ki az anyagot. Nekik még voltak emlékeik a viseletről is, az alapján készítettek el egy mintadarabot, amit aztán minden résztvevő elfogadott.

A munka a helyi kultúrotthonban zajlott, a tiszteletes asszony szerint nagyon jó hangulatban. „Az volt a legszebb mozzanata a munkának, hogy aki jártasabb volt a varrásban, besegített annak, aki addig még két öltést sem tudott varrni. Hónap végére mindenkinek meglett a viselete” – fogalmazott Kocsis Klára.

Szerinte Ippen lesz még folytatása a viseletvarrásnak, ugyanis akik nem vettek részt a tanfolyamon, látva a templomban, ünnepeken az elkészült ruhákat, megjegyezték, hogy ők is szeretnének maguknak viseletet varrni. Ugyanakkor idén augusztusban tervezik a férfiingek elkészítését is. Kocsis Klára kifejtette, a helyi magyar közösség számára fontos a kultúra őrzése – férje évekkel ezelőtt létrehozott egy tájházat, ahova sok tárgyat hoztak be a község lakói, felismerték, hogy a kultúrájuk értékes, ebben segített a Varrd magad a viseleted! projekt is.