Nem a kottára, egymásra figyelnek: a Magna Cum Laude együttes csíki hegedűse, Vízi Norbert a csapatról, a muzsika szeretetéről

2019. szeptember 02., 12:12

Mindenki nagyon figyel egymásra és egyáltalán nem érezhető különbségtétel a magyarországi Magna cum Laude zenekarban, amelynek több mint két éve a csíkszeredai Vízi Norbert is tagja. A fiatal hegedűs a kezdetekről, koncertélményekről, műfajváltásról beszélt a Krónikának.

Tizennégy éve tanul zenélni a csíkszeredai Vízi Norbert Fotó: Facebook

– Több mint két éve játszol Magyarország egyik legismertebb funk-rock együttesében, a Magna cum Laudében. Hol és hogyan találkoztál a fiúkkal?

– Minden 2017 novemberében kezdődött, amikor szervezőként részt vettem iskolánk gólyabálján. Főként a zenei programokért feleltem néhány zenélő barátommal. Az egyik próbán két énekes osztálytársam hívta fel a figyelmem arra, hogy kedvenc kultúrkocsmájukban lesz egy tehetségkutató. Megtetszett nekünk az ötlet, így jelentkeztünk. A versenyen vendégzsűriként vett részt Kara Misa, a Magna Cum Laude zenekar basszusgitárosa és szövegírója.

Ahogy leszálltunk a színpadról, odajött hozzám és azt mondta, hogy tetszik neki, amit csinálok, és majd szól, ha lesz valami meló. Eltelt néhány hónap, majd azt írta: „Nem sorvadtak el az ujjaid? Lenne egy kis meló…”.

És akkor lehetőséget kaptam, hogy velük zenéljek a tusványosi koncerten. A második közös fellépésünk a Budapest Parkban volt, ahol közösen forgattunk videoklipet a Volna-e kedved című dalhoz. Azóta már koncerteztem velük több helyszínen, Magyarországon és Szlovákiában is.

– Nemrég a Budapest Parkban léptetek színpadra, nagyszámú közönség előtt. Sok erdélyi, feltörekvő zenész álmodozik hasonló fellépésről. Te hogyan élted meg a koncertet?

– Mivel ez már a második parkos koncertem volt, így rutinosabban, de egészséges izgalommal léptem fel. Amikor színpadra álltam, éreztem, hogy az emberek szeretnek, hiszen a visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Egy ilyen koncert hatalmas adrenalinbomba számomra, hiszen feltölt energiával.

– A „pálinka, szerelemem, légy az enyém” dalszöveg alapján nyilvánvaló, hogy a zenekar egyik kedvenc itala a pálinka. Előfordul, hogy a koncertek előtt ezzel oldjátok a feszültséget?

– Mindenkinek tudnia kell, hogy hol a határ, hiszen ki kell menni a színpadra és jól teljesíteni. Az idei parkos koncertre eljött egy miskolci barátom a kedves családjával, és hoztak barackpálinkát, ami annyira finom volt, hogy az is szívesen fogyasztotta, aki amúgy nem szereti. A zenekarban azt láttam, mindenki tudja, hogy hol a határ, és azt az italmennyiséget fogyasztjuk el, amitől jó lesz a kedvünk, de nem rontja a koncert minőségét.

– A zenekar többször is hangoztatta már, hogy a tagok családként tekintenek egymásra. Téged, mint új tagot, hogyan fogadtak be ebbe a nagy családba?

– Vicces, hogy a zenekar 1999-ben alakult, én meg 1998-ban születtem.

Tehát az együttes tagjai már akkor együtt játszottak, amikor én épp járni tanultam.

Már az első koncert előtt látszott, hogy nagyon nyitott, barátságos, vagány emberek. Úgy érzem, mindenkivel jó kapcsolatot ápolok. Amikor megérkezem a koncerthelyszínre, hatalmas szeretettel fogadnak, és tényleg érezhető a családi hangulat. Mindenki figyel egymásra, és egyáltalán nem érezhető különbségtétel.

– Kisiskolás korod óta klasszikus zenével foglalkoztál. Mennyire nehéz most könnyűzenei stílusban alkotni, játszani?

– Tizennégy éve foglalkozom zenéléssel. A komolyzene nagyon szép és munkaigényes stílus.

A könnyűzenében elég gyorsan otthon éreztem magam, megtetszett, hogy van szabad terem, lehet sajátos dolgokat belevinni, akár improvizálni, és nem egy kottára, illetve karmesterre kell figyelni, hanem egymásra. Viszont a hangszerrel legalább annyi időt kell tölteni és annyi munkát kell belefektetni, mint a komolyzenébe.

Annak ellenére, hogy már nem képviselem ezt a műfajt, néhány zenekar még mindig meghív filmzenét, komolyzenét és barokk műveket játszani.

– Főállású zenészként mennyire éri meg anyagilag ebben a szakmában tevékenykedni?

– Jelenleg „session” zenész vagyok. Ezt sosem tudtam munkának nevezni, imádok ezzel foglalkozni. Sok helyen játszom, így anyagilag is megéri. Persze, amikor lejár a szezon, a téli és kora tavaszi hónapokban sokkal kevesebb a koncert, de általában akkor is akad néhány.

– Milyen terveid vannak a Magnával, esetleg más zenekarokkal kapcsolatban?

– Nincsenek konkrét terveim, hál’ Istennek egyre jobban alakulnak a dolgok, és úgy látom, hogy most már kezd kialakulni az, amit szerettem volna elérni az életemben: a zenélés élvezzen prioritást és csak arra összpontosítsak.

Dobos Fanni

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat