Játék által fedezhetik fel magukat és a világot a kamaszok a kolozsvári „TiniDráMa” foglalkozásokon

Improvizációs drámajátékokkal és csapatösszerázó helyzetgyakorlatokkal járják körül a barátság, a szerelem, a család témáját a kolozsvári fiatalok a TiniDráMa keretében tartott délutáni tevékenységeken és táborokban. A Nádasdi Csilla Emese mese- és drámapedagógus szervezte foglalkozások nagy népszerűségnek örvendenek a kincses városi kiskamaszok és a serdülőkorban lévő fiatalok körében.

Bár a járványhelyzet a találkozások elé akadályokat gördített, a hétről hétre összeálló csapat még a mínusz fokos hideg hónapokban is sínadrágban, kesztyűben, sapkában és maszkban, a távolságtartási előírásokat betartva, sort kerített a foglalkozásokra. A drámajátékok terén többéves tapasztalattal rendelkező Nádasdi Csilla Emese kezdetben a Tekergő Meseösvény Egyesület keretében szervezett mesepedagógiai foglalkozásokat kisdiákoknak, majd úgy látta, igény lenne a kamasz korosztály számára is önismereti foglalkozásokat tartani. Így született meg a drámapedagógiai ismereteken alapuló TiniDráMa ötlete, amely az évek során több átalakuláson ment át.

„A kezdetekhez képest sokat változtak a foglalkozásaim. Minden, amit az ember megtanul, átülteti a munkájába is: ugyanez történt velem és a TiniDráMával is” – mesélt a kezdetekről az oktató a Krónikának.

A TiniDráMa programjai kifejezetten a kiskamaszokat és serdülőket szólítják meg – részletezte Nádasdi Csilla Emese. Hozzátette, ebben a korban a lányok lényegesen hamarabb érnek, ezért ők nyitottabbak egy-egy foglalkozásra, de a családi dinamikák, bizonyos élethelyzetek és a gyerek személyisége egyaránt befolyásolják, hogy egy gyerek mikor kezd kamaszodni, és válik fogékonnyá a kamaszkorhoz köthető specifikus kérdésekre, témákra.

„Van, akinél már 10-11 éves korban elkezdődik ez a folyamat, de az is természetes, ha valaki sokkal tovább marad gyerek. Bár a világ általánosan egy gyorsuló tendenciát mutat, én semmiképp nem akarom siettetni vagy felgyorsítani a felnőtté válást”

– mondta az oktató.

Hozzátette, jelenleg két csoporttal dolgozik, az egyikbe negyedik és nyolcadik osztályos kiskamaszok járnak, a másik alsó korhatára nyolcadik osztálytól kezdődik.

Arra a kérdésre, hogy miért épp a kamaszok korosztályát választotta a tevékenységekhez, a pedagógus elmondta, hogy leginkább azért, mert velük kevesen foglalkoznak.

Azt tapasztalja, hogy a véleményüknek hangot adó kamaszokat a tanárok nem tudják megfelelően kezelni, sok esetben még a szülők is tartanak attól, hogy problémás kérdéseket megvitassanak velük.

„Ha őszinték akarunk lenni, tényleg morcosak és dacosak tudnak lenni, sokszor bántóan fogalmaznak, és nehéz a bizalmukba férkőzni, holott az alapszükségleteik nem változnak meg. Egy kamasz is ugyanúgy vágyik az ölelésre, a kedvességre és egy olyan közegre, ahol megoszthatja legbelső vágyait, félelmeit, tapasztalatait” – vélekedett a pedagógus.

A tevékenységek ötletgazdája szerint a TiniDráMa keretében tartott foglalkozások legnagyobb hozadéka, hogy egy olyan közeget teremtenek a diákok számára, ahol elvárások nélkül lehetnek olyanok, amilyenek éppen csak szeretnének. „Jó látni, hogy aki becsöppen a foglalkozásunkra, néhány hét alatt kinyílik, és már nem fél kimondani az első gondolatait. Elkezd szabadon játszani, mert senkit nem az érdekel, hogy jól sikerül-e az adott jelenet, vagy sem. A lényeg, hogy a saját határai feszegetésével résztvevővé váljon” – fogalmazott a pedagógus.

Kiváló eszköznek bizonyulnak erre a drámajátékok is, hiszen a szerepjátékok által a diákok más karakterek bőrébe bújva, szabadon nyilvánulhatnak meg, senki nem fogja az adott szereplővel azonosítani őket.

Ezek játékos és szórakoztató keretet teremtenek, ahol a résztvevők „kipörgethetik” magukból a felgyülemlett stresszt, energiát és feszültséget – mondta az oktató.

A járványidőszak alatt is megtartott foglalkozások tapasztalata azt mutatja, hogy a nemcsak a felnőtteket, hanem a közösségi élményeket kereső fiatalokat is megviseli a lassan két éve tartó vírushelyzet. „Nagyon nehéz lehet a »karanténkamaszodás«. Elképzelni sem tudom, hogy egy olyan életkorban, ami egyébként is a szülőktől való eltávolodásról és önmaguk új közösségekben való felfedezéséről szól, milyen lehet korlátozott lehetőségek közt, főként a szülőkkel összezártan létezni” – mondta a pedagógus. Megjegyezte, a kamaszokra gyakran sütik rá az érdektelen, lusta jelzőket. Ehhez képest a Tini-DráMa tevékenységein részt vevő fiatalokkal a csoportvezető olyan témákat boncolgat, amelyek nemcsak a kamaszok személyes jövőképét és továbbtanulási lehetőségeiket járja körül, hanem akár a mezőgazdaság jövőjéről is véleményt alkotnak. „Sokan meglepődnének, hogy a mostani kamaszok érdeklődési köre mennyire szerteágazó, és milyen tudatosan tervezik a jövőjüket és a továbbtanulásukat. Egyszerre több, reális opciót is képesek felvázolni, tapasztalatom szerint nagyon tudatosak” – osztotta meg.

Tavaly novemberben, amikor a lezárások után a TiniDráMa újraindult, a diákok nagy része online oktatásban vett részt, és napi 8–10 órát töltött a számítógép előtt. A pedagógus elmondta, óriási felüdülést jelentett mindenki számára a virtuális valóságból kiszakadni, és gyakran mínusz fokban játszani a szabadban, az időjárással való közös megküzdés pedig szépen összekovácsolta az akkori csapatot.

A foglalkozásokat rendszerint egy spontán „megérkező” és záróbeszélgetés keretezi, ahol a fiatalok elmesélhetik egymásnak a diákcsínyeket, a szerelmi történeteiket, az otthoni kalamajkákat. Ezt követően bemelegítő, koncentrációs játékokkal hangolódnak egymásra és a foglalkozásokra, majd következnek az improvizációs helyzetgyakorlatok.

„Az utóbbi időben improvizálni tanulunk, ami azért is hasznos, mert a diákok megtanulnak spontán reagálni, ismeretlen helyzetekben feltalálni magukat, és ennek majd az életben is hasznát vehetik. Ahhoz, hogy valaki jól tudjon improvizálni, fel kell oldania saját gátlásait, és nagyon kell figyelnie a társára” – részletezte az oktató. Mint mondta, a mese sok esetben terápiás hatással bír, a foglalkozások pedig arról szólnak, hogy közösen olyan világot alkotnak, amelyben a fantázia révén bármit meg lehet tenni.

„A mágikus realitásra, az úgynevezett »mintha-korra« ugyanis egészen kisgyermektől a felnőttekig mindenki vágyik, ezért is olvasunk könyveket, és nézünk olyan sorozatokat, amelyek alternatív világokba kalauzolnak el” – tette hozzá a szakember.

A drámapedagógiai foglalkozások a konfliktuskezelésről is szólnak, ugyanis a szerepjátékok által a fiatalok valós konfliktushelyzeteket játszhatnak újra egy más szereplő bőrébe bújva. Ezáltal átadják magukat a másik fél nézőpontjának, és magától megszületik az együttérzés, az esetleges felismerések – egészítette ki Nádasdi Csilla Emese. Hozzátette, ezeken a foglalkozásokon mindig van lehetőség a továbbfejlődésre, és a csoport nyitott a kihívásokra, még ha síkesztyűben, sínadrágban, a hóesésben is kell a tevékenységet tartani, nem tervezik abbahagyni.