– mondta az oktató.

Hozzátette, jelenleg két csoporttal dolgozik, az egyikbe negyedik és nyolcadik osztályos kiskamaszok járnak, a másik alsó korhatára nyolcadik osztálytól kezdődik.

„Ha őszinték akarunk lenni, tényleg morcosak és dacosak tudnak lenni, sokszor bántóan fogalmaznak, és nehéz a bizalmukba férkőzni, holott az alapszükségleteik nem változnak meg. Egy kamasz is ugyanúgy vágyik az ölelésre, a kedvességre és egy olyan közegre, ahol megoszthatja legbelső vágyait, félelmeit, tapasztalatait” – vélekedett a pedagógus.

A tevékenységek ötletgazdája szerint a TiniDráMa keretében tartott foglalkozások legnagyobb hozadéka, hogy egy olyan közeget teremtenek a diákok számára, ahol elvárások nélkül lehetnek olyanok, amilyenek éppen csak szeretnének. „Jó látni, hogy aki becsöppen a foglalkozásunkra, néhány hét alatt kinyílik, és már nem fél kimondani az első gondolatait. Elkezd szabadon játszani, mert senkit nem az érdekel, hogy jól sikerül-e az adott jelenet, vagy sem. A lényeg, hogy a saját határai feszegetésével résztvevővé váljon” – fogalmazott a pedagógus.

Ezek játékos és szórakoztató keretet teremtenek, ahol a résztvevők „kipörgethetik” magukból a felgyülemlett stresszt, energiát és feszültséget – mondta az oktató.

„Karanténkamaszodás”, tudatos jövőtervezés

A járványidőszak alatt is megtartott foglalkozások tapasztalata azt mutatja, hogy a nemcsak a felnőtteket, hanem a közösségi élményeket kereső fiatalokat is megviseli a lassan két éve tartó vírushelyzet. „Nagyon nehéz lehet a »karanténkamaszodás«. Elképzelni sem tudom, hogy egy olyan életkorban, ami egyébként is a szülőktől való eltávolodásról és önmaguk új közösségekben való felfedezéséről szól, milyen lehet korlátozott lehetőségek közt, főként a szülőkkel összezártan létezni” – mondta a pedagógus. Megjegyezte, a kamaszokra gyakran sütik rá az érdektelen, lusta jelzőket. Ehhez képest a Tini-DráMa tevékenységein részt vevő fiatalokkal a csoportvezető olyan témákat boncolgat, amelyek nemcsak a kamaszok személyes jövőképét és továbbtanulási lehetőségeiket járja körül, hanem akár a mezőgazdaság jövőjéről is véleményt alkotnak. „Sokan meglepődnének, hogy a mostani kamaszok érdeklődési köre mennyire szerteágazó, és milyen tudatosan tervezik a jövőjüket és a továbbtanulásukat. Egyszerre több, reális opciót is képesek felvázolni, tapasztalatom szerint nagyon tudatosak” – osztotta meg.

„Az utóbbi időben improvizálni tanulunk, ami azért is hasznos, mert a diákok megtanulnak spontán reagálni, ismeretlen helyzetekben feltalálni magukat, és ennek majd az életben is hasznát vehetik. Ahhoz, hogy valaki jól tudjon improvizálni, fel kell oldania saját gátlásait, és nagyon kell figyelnie a társára” – részletezte az oktató. Mint mondta, a mese sok esetben terápiás hatással bír, a foglalkozások pedig arról szólnak, hogy közösen olyan világot alkotnak, amelyben a fantázia révén bármit meg lehet tenni.

„A mágikus realitásra, az úgynevezett »mintha-korra« ugyanis egészen kisgyermektől a felnőttekig mindenki vágyik, ezért is olvasunk könyveket, és nézünk olyan sorozatokat, amelyek alternatív világokba kalauzolnak el” – tette hozzá a szakember.

Együtt tanulni a „más nézőpontot”

A drámapedagógiai foglalkozások a konfliktuskezelésről is szólnak, ugyanis a szerepjátékok által a fiatalok valós konfliktushelyzeteket játszhatnak újra egy más szereplő bőrébe bújva. Ezáltal átadják magukat a másik fél nézőpontjának, és magától megszületik az együttérzés, az esetleges felismerések – egészítette ki Nádasdi Csilla Emese. Hozzátette, ezeken a foglalkozásokon mindig van lehetőség a továbbfejlődésre, és a csoport nyitott a kihívásokra, még ha síkesztyűben, sínadrágban, a hóesésben is kell a tevékenységet tartani, nem tervezik abbahagyni.