A Krónikának nyilatkozó szakemberek elmondták, kétségkívül jó hatással van a házi kedvencek közelsége a gyermekek fejlődésére, azonban a kisállattartás és az ezzel járó felelősségvállalás árnyalt probléma.

Szükség van felállítani egy szabályrendszert

„A családnak továbbra is ugyanúgy kell működnie, ahogy a kisállat előtt. Minden kutyát meg kell nevelni, hogy a lakásban civilizáltan viselkedjék, viszont az állat szükségleteire oda kell figyelni, ki kell vinni a szabadba, hogy a »kutyaságát« kiélje” – mondta el lapunknak Dósa Gerő kolozsvári állatorvos, kutyapszichológus. Hozzátette, fontos megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy egy gyermek és egy négylábú egymás mellett éljen. Amellett, hogy a házi kedvenceket szükséges rendszeresen állatorvosi kivizsgálásra, féregtelenítésre vinni, ápolni a szőrét, a kutya nevelése is kulcsfontosságú. A házi kedvencet és a gyermeket nem szabad kettesben hagyni, mert abból balesetek adódhatnak.

– hívta fel a figyelmet a szakember.

Odafigyelni egy másik lényre

Az állatról való gondoskodás felelősségvállalást is jelent, a vele való törődés elsajátítása növeli a gyermek önértékelését. Azáltal, hogy gazdává válik egy gyermek, fejlődik az önbizalma, és megtapasztalhatja, hogy hatással van egy élőlény viselkedésére. Például egy kutya esetében a parancsszavakra való engedelmeskedés az énhatékonyság érzésének alapját adja.

– egészítette ki az állatorvos. Hozzátette, szülőként és állatorvosként úgy látja, sokkal kiegyensúlyozottabbak azok a gyerekek, akik állatok közelében nőnek fel, mert megtanulnak odafigyelni egy másik lényre. Számukra természetes folyamat lesz az állatokhoz való viszonyulás, nem fognak félni.

„Egy állat csak pillanatnyilag kompenzál egy hiányzó érzést”

Román Mónika kolozsvári pszichológus is megerősítette lapunknak, hogy egy állat közelsége pozitívan hat a gyermek fejlődésére, azonban sok esetben az ellenkezője is megtapasztalható. Az állat beszerzése előtt érdemes megbeszélni a gyermekkel, hogy pontosan mire vágyik, és egy négylábú gondozása milyen teendőkkel jár – mondta a pszichológus.

A kisállattal való törődés felelősségvállalásra nevel, viszont ha rendszeresen átvesszük a tennivalókat, és nem várjuk meg, hogy a gyerek végezze el, ellenkező hatás érhető el – részletezte a szakember. A pszichológus kitért arra is, a gyermekeknek szükségük van a feltétlen elfogadásra, szeretetre, arra az érzésre, hogy szükség van rájuk.

– részletezte a szakember. Egyke gyerekek esetén egy kisállat jelenléte, a vele való foglalkozás valóban enyhítheti a magányt, azonban egy négylábú játszótárs nem jelent konkurenciát, kihívást, hogy a szülő szeretetét, figyelmét elnyerje, így nem próbál annyira megfelelni a szülői elvárásoknak, mint egy testvér esetében – egészítette ki Román Mónika. Hozzátette, mindezek ellenére rengeteg pozitív hozadéka van, ha egy gyerek házi kedvencekkel nő fel.

A háziállatok kifejezetten jó hallgatóságnak bizonyulnak, akik ítélkezés nélkül végighallgatják a gyermekek élményeit, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak. „Az intuitív nyelven való kommunikálást csak az állatokkal lehet gyakorolni, ezáltal a gyerekek és a felnőttek is közelebb kerülnek a csak nonverbálisan kifejezhető ösztönvilágukhoz, érzelmeikhez. Megtapasztalhatják, hogy milyen a feltétel nélküli elfogadás, ragaszkodás, és az állatok simogatásával járó pozitív fiziológiai hatás” – jegyezte meg a szakember.