A többi helyiségben idők során összegyűjtött régiségekkel találkozhatunk, hiszen a porta felszerelése folyamatosan bővül hajdanán használt eszközökkel. „Életet szerettem volna lehelni a helybe, ahol lépten-nyomon valamilyen kincset fedeztem fel, így adta magát az új elnevezés is, a Kincses porta” – osztotta meg a tulajdonos.

Elmondta, esetében a régiség-gyűjtés az iskolai évekig vezethető vissza, ugyanis egykori magyartanárnője jutalomrendszert talált ki a diákok számára a régiséggyűjtés megszerettetése érdekében. „A tanárnőnek erős kisugárzása volt, amellyel igyekezett megszerettetni velünk a régiségeket. Mondanom sem kell, színtízes voltam magyarból. Ahogy elkezdtem járni a padlásokat, és felkerestem nagymamám barátnőit, nagyon szép tárgyakra találtam. Emlékszem, az első leadott tárgy egy régi vajköpülő volt. Később aztán édesanyámmal a népviseleteket is gyűjteni kezdtük” – emlékezett vissza a kezdetekre.

Érdekességként elmondta, hogy az Udvarhelytől tíz kilométerre fekvő település öltözködéskultúrájára hatással volt a városi divat, a helyi népviseletet viszonylag hamar felváltotta a polgári viselet.

Kézműveseket összetartó közösségi tér

Bár kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a befektetés anyagi szempontból nem a legjövedelmezőbb, és nem fog biztos megélhetési forrást biztosítani számára, mégis úgy döntött, hogy a porta köré építi jövőjét. Mint mondta, leginkább attól tartott, ha más kezébe kerül, a felújítás során az egész ház elveszíti régi varázsát. Az egykor gazdasági épületként működő építmény hátsó részében még mindig megtekinthető a sütőház, a valamikori tejcsarnok meg vajgyár, illetve az állatok élelmezésére használt helyiség, amelyek mára új funkciót kaptak.

A mellette lévő termet egyfajta kézműves termékek boltjaként is említhetnénk, hiszen itt bemutatják a falu lakói által előállított ínyencségeket és népművészeti tárgyakat. Találunk itt gyógynövényből készült teakeverékeket, különleges fűszeres sókat, lekvárokat, szörpöket, de megvásárolhatók a szőttes szőnyegek és a különböző hímzett tárgyak is.

„A portára jellemző jó hangulat szerencsére megmaradt. Számomra fontos, hogy a kézművességgel foglalkozó emberek itt tömörüljenek, és megmutassuk, milyen értékeket is őrzünk a környéken. A Kincses porta egyfajta közösségi térként is működik” – fogalmazott a porta tulajdonosa.

Emellett a porta egész évben különböző tevékenységekkel várja az oda látogatókat. Többször szerveztek már kenyérsütést, szappankészítést, gyerekeknek tartott kézműves tevékenységeket, de tervezik a bérkemence-program elindítását is. A házigazdának állandó segítői is vannak, Geréb Enikő hímzéseivel és gyógynövényes készítményeivel, Bartos Ildikó pedig szőttes tárgyaival járul hozzá a kínálathoz.

Ötletekből az egyre bővülő Kincses portán nincs hiány, jelenleg egy egész iskolamúzeumra való anyag várja a csűrépületben, hogy a megfelelő térbe kerüljön, ahol majd az évszázados padokat, a katedrát és a didaktikai eszközöket a mai generáció gyermekei is kipróbálhatják. A szorgos léptekkel épülő-szépülő, megannyi kincset tartogató porta pedig jövő év tavaszától hivatalosan is nyitva áll a látogatók előtt.