hogy akkor mutogassuk magunkat és az életünket másoknak. Ebben a kis könyvben az erdélyi humoristák kicsit másképp nyilvánulnak meg.

– Akkor a könyv révén a valódi arcukat mutathatták meg az erdélyi humoristák?

– Sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a könyv jó lehetőség arra, hogy az olvasók, a közönségünk meglássa azt, ami a kulisszák mögött van. A könyvben az is szerepel, amit elmondunk a színpadon és az is, amit nem.

– Szerkezetileg és tartalmilag mennyiben tér el a könyv a szakdolgozattól, milyen többletet ad az olvasóknak?

– A szakdolgozat tudományos jellegű írás volt, amelyet különböző szempontok szerint kellett elkészíteni, viszont a könyv már olvasóbarátabb formában jelent meg. A kötet tíz szereplőt mutat be, viszont van egy rész, ahol ezek a szereplők sokkal jobban megnyílnak. Ezen kívül van egy pluszfejezet, amely egy humoros ráadás. Ez gyakorlatilag egy best of rész,

mire kell odafigyelniük, illetve az öt legemlékezetesebb fellépés is szerepel ebben a fejezetben.

– Pontosan kik szerepelnek a kötetben, és mi alapján válogattad ki őket?

– Mondom időrendi sorrendben:

Ők azért is kerültek be, mert rendkívül fontosnak tartottam azt, hogy a rendszerváltás utáni humorról beszéljünk, ahol ez a műfaj még csak kialakulóban volt, és ők úgymond „elvetették a magjait”. Helyet kapott még a könyvben a Szomszédnéni Produkciós Iroda – Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs, Felméri Péter, az Open Stage – Lung László Zsolt és Kozma Attila, Zsók Levente, Kun Zsolt és András Előd. Bár ennél sokkal többen nyertek humorfesztivált, de nem mindenki folytatta ezt a pályát. Gyakorlatilag ők azok, akik valamilyen formában manapság is kötődnek a humorhoz. Rólam nincs külön rész, viszont én is folyamatosan megnyilvánulok a fejezetekben, az adott kérdésköröknél kifejtem a véleményem, nézőpontom.

– Hogyan értelmezhető a cím, mire akartál utalni vele?

– A Dumaszínháznak korábban már megjelent egy hasonló, Dumán túl című könyve, amely szerkezetileg és tartalmilag sokkal egyszerűbb: egy-egy interjú szerepel benne több humoristával. Ezt a szót sok formában felhasználták már, főként a Dumaszínház játszott ki minden lehetőséget. Úgy gondoltam, hogy erdélyi humoristákként, a standup műfajához közel álló, Dumaszínház jellegű előadásokkal,

– Egyre több humorista kezdi népszerűsíteni magát és munkásságát közösségi oldalakon, illetve videómegosztó felületeken. Nemrég te is elindítottad a YouTube-csatornád, mekkora a nézettség? 

– Körülbelül három hete indult el a csatornám, az első videónak körülbelül 1200-as nézettsége van, valamint a második videót két nap alatt százan nézték meg, illetve a Facebook-oldal kedvelőit is sikerült megduplázni. Meggyőződésem, hogy egyre inkább az online felületeken kap nagyobb teret a humor, főként az erdélyi, hiszen nincs olyan médiarendszer vagy -hálózat, ahol naponta műsoraink lehetnének. Igényünk van arra, hogy mi is megújuljunk, és ez jó lehetőség arra, hogy sok nézőhöz eljussunk, főként fiatalokhoz.

– Mint a téma egyik szakértője, mit gondolsz, mi az erdélyi humormező erőssége, illetve mi hiányzik belőle?

– Bár nem tudom mennyire nagy a lefedettség, vagy mennyire működne, de nekem szervezettségi hiányérzeteim vannak, mert

Itthon már csak két-három személy maradt, akik ha lehetőséget kapnának, valószínűleg a határon túl dolgoznának. Egyéni vállalkozások jelennek meg ahelyett, hogy lenne egy közös brand vagy televíziós csatorna, amely ezt felkarolná. Pozitívumként azt emelném ki, hogy bár mindig van versenyhelyzet, hiszen mindenki azért dolgozik, hogy népszerű és közismert legyen, annak ellenére az erdélyi humor barátságokra is épül – közösen népszerűsítjük ezt a műfajt.

– Az évek során a közönség részéről megfogalmazódtak olyan kritikák, miszerint az erdélyi humormezőből hiányzik a politikai humor. Szerinted ez mivel magyarázható?

– A könyvemben is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és teljes mértékben elfogadom azokat a kritikákat, hogy hiányzik. Ennek több oka van: az egyiket a médiára vezettem vissza, mert nem kapunk lehetőséget arra, hogy aktuális dolgokról beszéljünk, éppen ezért olyan poénokat, szövegeket írunk, amelyek időtállóak. Hiába beszélünk most Donald Trumpról, mert csak a választás után fél évig volt aktuális téma, de utána már nem lesz olyan hatása annak a viccnek. A másik indok, hogy szerintem nagyon kevés olyan politikai szereplő van, akit Erdély-szerte ismernek. Pár közismert politikusunk van, például Kelemen Hunor, Borboly Csaba, de rajtuk kívül nem tudom kiről lehetne beszélni, hogy mindenki ismerje. A harmadik ok, hogy

illetve akár a közönség, akár a megrendelő sértőnek veheti.

legyen társadalomalkotó vagy -bíráló feladatunk is. A munkánk a legtöbb esetben határidőkhöz kapcsolódik, és rendkívül nehéz a szakma alkotói része. Viszont a barátok, család, környezet részéről kapunk segítséget, sok feldolgozható információt, történetet. Szerintem a legveszélyesebb a televízióból és internetről inspirálódni, mert most már Erdélyben is kezdik ezt szabályozni, de még nincs egy határozott belső törvény. Eszerint nincs plágium. Viszont Magyarországon a Dumaszínháztól kirúgnak, ha plagizálsz.

– Hol látod ennek a szakmának a jövőjét, hova fejlődhet, vagy hova kellene?

– Rendkívül fontosnak tartom, hogy a humor jelen legyen az életünkben, mert ahogy a könyvben is idéztem, „a humor az egyetlen sav, ami a realitást oldja”. Úgy látom, hogy nap mint nap szükségünk van humoros dolgokra, ha nem is konkrétan viccekre, de pozitív történetekre vagy eseményekre. Bízom benne, hogy egyre többen, próbálják majd meglátni mindenben a vicceset, a legegyszerűbb dolgokban is, és ez majd lehetőséget teremt arra, hogy picit jobban lássuk a világot.