– Mennyit szoktál gyakorolni a versenyekre, fellépésekre?

– Keveset, vagy ahogy mondani szokás, nem eleget. Olyan típusú ember vagyok, aki sokszor az utolsó száz méterre hagyja a felkészülést, ezen az utóbbi két évben próbáltam változtatni. Bár mindig jól alakul a műsor, de ha nem készülök fel időben, nem úgy néz ki, ahogy szeretném. Mostanában napi egy órát próbálok, a kolozsvári Bailarte tánciskolában tanítok, koreográfiákat készítek fesztiválokra, így a napi nyolc óra munka mellett már nem igazán marad időm versenyezni. Így kidobott pénz lenne, hiába a befektetett idő, mert tudom, hogy nem vagyok versenyképes olyan emberekkel szemben, akik csak ezzel foglalkoznak, erre készülnek.

– Apropó pénz, körülbelül mennyire költséges a táncos élet?

– Attól függ. Ha valaki csak szórakozásképp kezd el táncolni, akkor úgymond olcsó mulatság. A havi előfizetések 130–170 lej között mozognak, és körülbelül nyolc kurzust tartalmaznak. A fellépésekkor már pluszköltésegek jelennek meg: megfelelő öltözet, cipő, esetenként utazás, szállás.
A versenyek előtt ajánlott a legjobbaktól tanulni, és a különórák ára körülbelül 50 eurónál (230 lejnél) kezdődik. A legmagasabb szinten szerintem havi 500 euró szükséges ahhoz, hogy a táncos világbajnoki döntős vagy elődöntős szinten legyen. Ez a salsára érvényes, a sporttáncnál az említett összeg körülbelül ötszörösével kell számolni. A ruhák még drágábbak, ugyanis mindent Swarovski kővel díszítenek, ugyanakkor a különórák ára is magasabb. De én azt mondom, hogy megéri. Nem lettem világbajnok, és nem is jutottam be a legjobb három közé, de már csak a tapasztalatért megérte, és végigcsinálnám még egyszer.

– A világbajnokságon megfigyeltél stílusbeli eltéréseket a különböző nemzetiségű táncosok között?

– Természetesen Latin-Amerikából érkeznek a legerősebb versenyzők, viszont amikor indultam, egy ausztrál táncos lett a világbajnok. A győzelmet nagyban befolyásolja, hogy milyen tanár áll a háttérben. Mert a versenyző jöhet Mexikóból, Venezuelából vagy Kubából, ha nincs egy olyan tanárja, aki átadja a világbajnoki cím eléréséhez szükséges tudást, akkor mindhiába. Megfigyelhetők a helyi benyomások, például a kolumbiaiak salsa calit táncolnak, ami egyáltalán nem hasonlít az általunk ismertre. Viszont a salsa „világnyelvnek” tekinthető, és a különböző stílusok úgymond tájszólások, tájegységektől függnek. Van egy közös vonala, és vannak kis elágazások.

– Mit érzel tánc közben, mi ösztönzött ennyi éven keresztül, hogy folytassad?

– A tánc egyfajta burkot képez körülöttem, egyáltalán nem érdekel senkinek sem a véleménye, nem zavar semmi külső benyomás, önmagam lehetek tánc közben. Számomra ez a lényege. És persze, hogy középpontban lehetek. Kos vagyok, nagyon szeretek középpontban lenni. A mozdulatokon keresztül érzem, hogy önmagamat tudom adni. Még nem teljesen, hiszen épp azért tanulok, hogy még jobban ki tudjam fejezni az érzéseimet, a felfogásom a különböző zenéről.