„A jó és erős képek beleégnek a retinámba” – Hajdú D. András fotográfus a nagybányai nyomortelepen készített felvételeiről

A díjnyertes sorozat részét képező A piros ruhás lány című fotó 2012-ben készült Nagybányán •  Fotó: Hajdú D. András

A díjnyertes sorozat részét képező A piros ruhás lány című fotó 2012-ben készült Nagybányán

Fotó: Hajdú D. András

Nem pillanatokra, hanem elmesélhető történetekre vadászik Hajdú D. András budapesti fotóriporter, aki a nagybányai nyomortelepeken élő cigányok életét bemutató sorozatával nemrég elnyerte a magyarországi sajtófotó-pályázat nagydíját. A dokumentarista fotográfus máramarosi tapasztalatiról, munkájának értelméről, társadalmi hasznáról beszélt a Krónikának.

Bede Laura

2020. április 25., 16:572020. április 25., 16:57

2020. április 25., 16:592020. április 25., 16:59

– A fal, amit mi kerítésnek hívunk című munkájáért néhány napja megkapta a 38. magyar sajtófotó-pályázat MÚOSZ-nagydíját, valamint a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat) kategória első díját is. Hogyan fogadta az elismerést, mit jelent önnek?

– Szinte minden hosszú távú munka, amin dolgozom, „szerelemprojekt”, azért csinálom, mert hiszek abban, hogy fontos a téma, amiről beszélek, és talán értelme is van. Három anyagom is befutott az idei sajtófotó-pályázaton, ebből a legrövidebbet is négy éve fotózom.

Idézet
Ahhoz, hogy az ember ne égjen ki, időnként jól jön, ha kap visszajelzést. Ez a díj nagyjából azt mondja nekem, hogy „hajrá, jó úton haladsz, így tovább”.

– A nagybányai nyomortelepeken élő cigányok élete régóta foglalkoztatja, már nyolc éve visszajár dokumentálódni, fotózni. Miért?

– 2011-ben jártam először Nagybányán, mellbe vágott, amit ott láttam. Akkor csak nagyon rövid időt töltöttem a városban, és úgy éreztem, ennél sokkal komplexebb a téma, úgyhogy elkezdtem visszajárni. Először még egyedül, aztán becsatlakozott egy operatőr barátom is, Ivándy-Szabó Balázs, onnantól ketten jártunk vissza. Ezekről az utakról készült el egy 12 perces film, ami elérhető a Vimeón. Szerintem az elmúlt nyolc évben 10-12 alkalommal jártam Nagybányán, összesen biztosan több mint egy hónapot töltöttem ez idáig a téma feldolgozásával.

Ez a kép végül kimaradt a nagydíjas anyagból, de a szerző szerint itt sikerült egyetlen kockába belesűríteni mindent, amit a nagybányai „pokolról” látott és gondolt az elmúlt években •  Fotó: Hajdú D. András Galéria

Ez a kép végül kimaradt a nagydíjas anyagból, de a szerző szerint itt sikerült egyetlen kockába belesűríteni mindent, amit a nagybányai „pokolról” látott és gondolt az elmúlt években

Fotó: Hajdú D. András

– A múlt heti eredményhirdetéskor a pályázat honlapjára felkerült interjúban úgy fogalmazott, hogy legutóbbi nagybányai látogatásakor megdobálták téglával. Minden alkalommal ellenszenves fogadtatásban részesült?

– Összességében igen. Nagyon sokan tudósítottak a fal felépítéséről akkoriban, és az ott élők megtapasztalták, hogy a legtöbb médium a szenzációra hajt, nagyjából bármi áron. Miért hitték volna el nekünk az ott lakók, hogy mi kiegyensúlyozott tudósításra törekszünk? De ez nem kizárólag szakmailag volt nehéz, ugyanis ezen a környéken számos deviáns, kábítószer-használó fiatal is él.

Idézet
Arra is volt példa, hogy megpróbálták elvenni a fényképezőgépemet, a tavaly pedig valóban téglákkal dobáltak bennünket.

Persze a családok, amelyekhez visszajártunk, kedvesek, és velük nagyon jó a viszonyunk. Viszont ezekben a szegregátumokban sok száz család él, amelyek csak annyit érzékelnek a jövetelünkkor, hogy már megint itt van egy stáb, amely majd ország-világ előtt láttatja a nyomorukat.

korábban írtuk

Nagybányán készült fotók nyerték el a magyarországi sajtófotó-pályázat nagydíját
Nagybányán készült fotók nyerték el a magyarországi sajtófotó-pályázat nagydíját

Hajdú D. András nyerte el A fal, amit mi kerítésnek hívunk című munkájáért a 38. Magyar Sajtófotó Pályázat MÚOSZ Nagydíját, míg az André Kertész-nagydíjat Kovács Bea kapta Éber kóma című anyagáért.

– A bányavidéki sorozatán kívül a kongói életképeit is elismerte a szakma. Miért tartja fontosnak bemutatni ezeket az emberi sorsokat?

– A kongói anyagot is idestova öt éve fotózom, és nyugodtan mondhatom, hogy ez a sorozat a legkedvesebb a szívemnek. Egy magyar szemorvos, dr. Hardi Richárd életét fotózom, ahogy a doktor úr Afrika szívében gyógyítja a szemészeti problémákkal küzdő betegeket.

Idézet
Ez egy felemelő riport, mert itt nap mint nap magam is átélhetem a gyógyulás csodáját.

Ráadásul itt nagyon erőteljes szerepet kapnak a fotók, hiszen a publikációk segítenek megismertetni az olvasókkal ezt az áldozatos munkát, és segítenek abban, hogy Hardi doktor úr alapítványa pénzhez jusson. Ráadásul készül egy szemészeti komplexum is, amelyet idén a magyar állam is támogatott egymillió dollárral, ami azt jelenti, hogy biztosan elkészül a kórház. Azt hiszem, ez a fotóriporteri munka értelme, azaz érzékletesen és emberi módon bemutatni történeteket, és ezáltal hatni az olvasókra.

„Szerelemprojekt”. Hajdú D. András lassacskán öt éve visszajár Kongóba fotózni •  Fotó: Hardi Richárd Galéria

„Szerelemprojekt”. Hajdú D. András lassacskán öt éve visszajár Kongóba fotózni

Fotó: Hardi Richárd

– Témaválasztáskor milyen szempontokat vesz figyelembe, mire szegeződik rá automatikusan a fényképezőgépe?

– Tizenöt éven keresztül mindig újságoknak dolgoztam, úgyhogy az anyagok 95 százalékát megrendelésre fotóztam. Ugyanakkor ezek szinte kivétel nélkül egy-két napos riportok voltak. Azokat folytattam saját szakállamra, amelyek engem is jobban, mélyebben érintettek. A kongói anyag volt talán az egyetlen kivétel, amelyet nem megrendelésre kezdtem el fotózni.

De nem akarom megkerülni a kérdést. Engem mélyen érdekel egy csomó dolog az életben. Fura példát hozok fel a jobb megértés érdekében. 2014-ben elnyertem az André Kertész-nagydíjat, ami a legjobb emberközpontú sorozatnak szól. Egy nyírségi prostituált életét mutattam be. Ott például az egyik dolog, ami nem hagyott nyugodni, és amit mindenképpen meg akartam érteni, az volt, hogy hogyan engedheti strichelni a saját férje az asszonyt. Ezt meg akartam kérdezni tőle.

Idézet
És borzasztóan fontos, hogy én tehessem fel a kérdést, mert egyrészt tudnom kell a választ, másrészt pedig biztosnak kell lennem a válasz hitelességében ahhoz, hogy a történetet el tudjam mesélni.

Ezek a válaszok adják meg gyakran a súlypontokat egy-egy történetben.

•  Fotó: Hajdú D. András Galéria

Fotó: Hajdú D. András

– A fotózáson kívül dokumentumfilm-készítéssel is foglalkozik. Melyik műfaj, kifejezési eszköz áll közelebb önhöz?

– Egyértelműen a fotó. Ugyanakkor gyakran megesik, hogy nélkülözhetetlennek érzem azt, hogy például hangot vagy mozgóképet is használjak a jobb megértés vagy a hitelesség érdekében. Visszatérve az előző példámhoz, ott például sikerült meginterjúvolnom a prostituált anyát és a stricijét, aki egyben a férje és a gyermekei apja. Tanulságos pár perces beszélgetés volt, azt gondolom, hogy az mindenképpen kellett az anyagba. Ugyanakkor számomra a kép sokkal erősebb az esetek 99,9 százalékában.

Idézet
A jó és erős képek egyszerűen beleégnek a retinámba, és soha nem felejtem el őket… Mozgóképből alig tudnék ilyet mondani.

– A pillanatok megörökítése, valamint széles körű bemutatása mellett mi ösztönzi a fotózásban?

– Szinte sosem viszek magammal fényképezőgépet, ha épp nem dolgozom valamin. Ilyen értelemben én nem pillanatokra vadászok, hanem történetekre. Azokat pedig el kell mesélni, és jó mesékhez idő kell. A pillanatképek úgy működnek mint a poénok, az én történeteim pedig, mint a mesék, azokat nem lehet „elkapni”, hanem végig kell gondolni, hogy honnan tart hová, mi lesz a tanulság, kik a szereplők, stb.

Idézet
Szóval az én esetemben a „pillanatok megörökítése”, ahogy a kérdésben fogalmaz, nem más, mint a történetek építőkövei.

És igyekszem olyan történeteket mesélni, amelyeknek értelme, társadalmi haszna van. Van, hogy csak a figyelemfelhívás jön össze, ez jellemző például a mostani nagybányai sorozatomra, de az is előfordul, hogy konkrét áttörés történik, ami például a kongói sorozat esetében megvalósult.

•  Fotó: Hajdú D. András Galéria

Fotó: Hajdú D. András

•  Fotó: Hajdú D. András Galéria

Fotó: Hajdú D. András

•  Fotó: Hajdú D. András Galéria

Fotó: Hajdú D. András

•  Fotó: Hajdú D. András Galéria

Fotó: Hajdú D. András

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 06., vasárnap

Nyári kalandok a Csukás Meserádióban – István bácsi felfedező útja a Kárpát-medencében

Idén nyáron nem kell messzire utazni ahhoz, hogy a gyermekek felfedezzék a történelmi Magyarország csodáit – elég, ha bekapcsolják a Csukás Meserádiót, és elindulnak egy varázslatos utazásra István bácsival, Terkával, Vakkanccsal és a Csoda Meseládikával.

Nyári kalandok a Csukás Meserádióban – István bácsi felfedező útja a Kárpát-medencében
2025. július 06., vasárnap

Európai falvak rejtett biológiai sokféleségét tárták fel kutatók

Nemzetközi kutatás keretében vizsgálták, hogy a biológiai sokféleség szempontjából milyen lehetőségeket rejtenek többek között a romániai falvak, valamint azt is, hogy a környező táj hogyan befolyásolja a biológiai sokféleség mintázatait.

Európai falvak rejtett biológiai sokféleségét tárták fel kutatók
2025. július 06., vasárnap

Kisokos szülőknek gyerekeik táboroztatásához

A nyári táborozás akkor válik igazán felhőtlen élménnyé, ha biztonságos körülmények között zajlik. A belügyminisztérium néhány hasznos tanácsot fogalmazott meg a szülőknek arra az esetre, ha gyermekük táborba indul.

Kisokos szülőknek gyerekeik táboroztatásához
2025. július 06., vasárnap

Célokat visznek a gyermekotthonokba a tízéves jótékonysági mozgalom futói

Megannyi sportcipő jutott el az elmúlt évtizedben az anyaországból határon túli gyermekotthonokba az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány jótékonysági futásainak köszönhetően. Gui Angéla szerint azonban ennél sokkal fontosabb, hogy célokat és élményt is vittek.

Célokat visznek a gyermekotthonokba a tízéves jótékonysági mozgalom futói
2025. július 05., szombat

35 fok az autóban? Olyan, mintha ittasan vezetnénk

A nyári hőségben az autók utastere könnyedén szaunává válhat , ami komoly biztonsági kockázatot is jelent, ugyanis ha a belső hőmérséklet meghaladja a 35 Celsius-fokot, annak hatása a sofőrre olyan, mintha 0,05 százalékos véralkoholszinttel vezetne.

35 fok az autóban? Olyan, mintha ittasan vezetnénk
2025. július 04., péntek

Meghaladta az egymilliót Hogyan tudnék élni nélküled? nézőinek száma

Már több, mint egymillióan látták a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet a magyarországi és a határon túli mozikban – újságolták pénteken a film Facebook-oldalán.

Meghaladta az egymilliót Hogyan tudnék élni nélküled? nézőinek száma
2025. július 04., péntek

Varga Csaba megérkezett a K2 alaptáborába

Varga Csaba megérkezett a K2 alaptáborába – jelentették be pénteken a Hazajáró Facebook-oldalán.

Varga Csaba megérkezett a K2 alaptáborába
2025. július 04., péntek

Idén is sokan öltöttek magukra székely ruhát a székely népviselet napján

A székely népviselet napját tartják pénteken, az Ezer Székely Leány Napját megelőző napon: ezen a napon több székelyföldi intézmény, cég dolgozói népviseletben érkeztek. A közösségi médiában számos fotót láthatunk népviseletben pózoló alkalmazottakról.

Idén is sokan öltöttek magukra székely ruhát a székely népviselet napján
2025. július 03., csütörtök

Bölényborjút kapott lencsevégre az erdészet kamerája

Egy néhány hónapos borjú csatlakozott a szabadon élő bölénycsordához a Vânători–Neamț Natúrparkban, nagy örömet okozva a természetvédelmi terület munkatársainak, akik figyelemmel kísérik a visszatelepített állatok mindennapjait.

Bölényborjút kapott lencsevégre az erdészet kamerája
2025. július 03., csütörtök

Elkezdődött a VIBE fesztivál a Maros-parton

Megnyitotta kapuit a VIBE fesztivál. A július 6-ág, vasárnapig tartó rendezvény koncertekkel, tudásfórummal, divatsarokkal, sportprogramokkal és hajnalig tartó bulikkal várja az érdeklődőket Marosszentgyörgyre.

Elkezdődött a VIBE fesztivál a Maros-parton
Elkezdődött a VIBE fesztivál a Maros-parton
2025. július 03., csütörtök

Elkezdődött a VIBE fesztivál a Maros-parton